M’Cheyne Bible Reading Plan
Visszatekintés Izráel pusztai vándorlására
1 Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között.
2 Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír hegyén át.
3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy elbeszélte Mózes Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edrei mellett.
5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
6 Az Úr, a mi Istenünk, így beszélt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig laktatok már e mellett a hegy mellett.
7 Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyére, meg az azzal szomszédos területekre, a síkságra, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.
8 Íme, én elétek tártam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.
9 Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok.
10 Istenetek, az Úr, megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
11 Szaporítson is meg benneteket az Úr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
12 Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket?
13 Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket.
14 Ti feleltetek, és azt mondtátok nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni!
15 Fogtam tehát törzseitek főembereit, a bölcs és tapasztalt embereket, és elöljáróitokká tettem őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és felügyelőkké minden törzsben.
16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga.
17 Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt.
18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell.
19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába.
20 Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyéhez, amelyet Istenünk, az Úr, nekünk fog adni.
21 Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és ne rettegj!
22 Akkor hozzám jöttetek mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kikémleljék az országot, és hozzanak nekünk hírt, hogy melyik úton kell felvonulunk,hogy milyenek azok a városok, amelyekbe be kell vonulnunk.
23 Jónak láttam ezt, és kiválasztottam tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
24 Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték azt.
25 Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az Úr.
26 Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak a parancsa ellen.
27 Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az Úr; azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket.
28 Hova is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott.
29 Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük!
30 Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette veletek, szemetek láttára.
31 A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre.
32 Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az Úrban,
33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben, nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett.
34 Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ilyen esküt tett:
35 Senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy odaadom.
36 Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mivel ő hűséges maradt az Úrhoz.
37 Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda.
38 Józsué, Nún fia, aki melletted áll, ő megy majd be oda. Őt erősítsd, mert ő fogja szétosztani az örökséget Izráelnek.
39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba.
40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!
41 De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen. Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre.
42 Az Úr azonban ezt mondta nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek harcolni, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől!
43 Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az Úr parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre.
44 De kivonultak ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták tenni, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
45 Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.
46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.
Isteni intelmek
81 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.
Isten megítéli a gonosz bírákat
82 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött:
2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)
3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!
5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.
6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.
8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
Jeruzsálem ostroma és szabadulása
29 Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást,
2 azután ostromot indítok Ariél ellen. Akkor lesz sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem.
3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket.
4 Megalázottan fogsz beszélni a földből, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog.
5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be!
6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette.
7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Ariél ellen hadakozott, és ostromot indított egész hadereje és sziklavára ellen.
8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott.
A nép elvakultságának következményei
9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól!
10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat.
11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.
13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,
14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.
15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket?
16 Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!
Isten mindent újjá tesz
17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.
18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után.
19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt,
20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük,
21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.
22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca,
23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől.
24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Címzés, üdvözlés
1 Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek.
2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.
Gájusz vendégszeretete
3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz.
4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is,
6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak,
7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól.
8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.
Panasz Diotrefészre, Demetriosz dicsérete
9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket.
10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből.
11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.
12 Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
Befejezés, köszöntés
13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni;
14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni.
15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society