M’Cheyne Bible Reading Plan
Izráel bosszút áll Midjánon
31 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez.
3 Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az Úrért.
4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.
5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.
6 Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.
7 Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek, és megöltek minden férfit.
8 Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.
9 Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat.
10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.
11 Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak,
12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.
14 De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból.
15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?!
16 Hiszen ők csábították hitszegésre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét.
17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.
18 De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.
19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.
20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.
21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Úr parancsolt meg Mózesnek:
22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit,
23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe!
24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.
25 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
26 Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.
27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.
28 Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.
29 Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az Úrnak szóló fölajánlásként.
30 Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítenek szolgálatot.
31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
32 Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,
33 hetvenkétezer marha
34 és hatvanegyezer szamár.
35 Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.
36 Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
37 Az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.
38 Továbbá harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt.
39 Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt.
40 Ember volt tizenhatezer, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt.
41 Mózes odaadta Eleázár papnak az Úrnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
42 Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.
43 A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,
44 harminchatezer marha
45 és harmincezer-ötszáz szamár,
46 ember pedig tizenhatezer lélek.
47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,
49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.
50 Ezért elhozta mindenki az Úrnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt.
51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.
52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az Úrnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.
53 Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.
54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Az ÚR a Sion szabadítója
76 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke.
2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra.
4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)
5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.
6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.
7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.
8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?
9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.
10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)
11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.
12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
Tírusz és Szidón pusztulása
23 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.
2 Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert,
3 a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt.
4 Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat!
5 Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak.
6 Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók!
7 Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék?
8 Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön?
9 A Seregek Ura végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön.
10 Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő!
11 Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit.
12 Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod!
13 Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette!
14 Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek!
15 Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja:
16 Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!
17 Hetven év múlva az Úr meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén.
18 De keresete és bére egyszer még az Úr szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az Úr színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek.
Az élet igéjének szemtanúi
1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.
2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk.
3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
A világosságban való járás és a bűnbocsánat
5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot.
7 Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society