M’Cheyne Bible Reading Plan
Az ezüst harsonák
10 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2 Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.
3 Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához.
4 Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak.
6 Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor.
7 De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok.
8 A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.
9 Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől.
10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Elindulás a Sínai-hegytől
11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.
13 Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.
14 Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.
15 Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt.
16 A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt.
17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
18 Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
19 A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt.
20 A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt.
21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
22 Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
23 A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.
24 A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt.
25 Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
26 Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt.
27 A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt.
28 Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
29 Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek.
30 De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.
31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.
32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az Úr.
33 Elindultak az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az Úr szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.
34 Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, Uram, Izráel ezreinek sokaságánál!
Erős vár a mi Istenünk
46 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld.
8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
Isten a föld királya
47 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
3 Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön.
4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.
7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!
A szeretet mindennél drágább kincs
8 Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, s nem szólnának meg.
2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránátalmamusttal.
3 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
4 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!
5 Ki ez a lány, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged.
6 Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.
7 Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
8 Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik?
9 Hogyha kőfal, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával.
10 Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát.
11 Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért.
12 A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié.
13 Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is!
14 Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!
Krisztus új szövetség közbenjárója
8 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;
2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.
3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul.
4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat.
5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."
6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.
8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával;
9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr.
10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.
11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.
12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."
13 Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society