M’Cheyne Bible Reading Plan
Az ünnepek elrendelése. A nyugalom napja
23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az Úr ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én ünnepeim:
3 Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az Úrtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok.
A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe
4 Ezek az Úr ünnepei, a szent összegyülekezések, amelyeket ki kell hirdetnetek meghatározott idejükben:
5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az Úr páskája.
6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napja pedig az Úr kovásztalan kenyereinek ünnepe. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek.
7 Az első napon szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.
8 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A hetedik napon szent összegyülekezésetek legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.
Az első kéve bemutatása
9 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
10 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz.
11 Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.
12 A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, esztendős bárányt égőáldozatul az Úrnak.
13 Amellé ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. Italáldozatul pedig egynegyed hín bort adjatok.
14 Kenyeret, pörkölt vagy zsenge gabonaszemeket ne egyetek egészen addig a napig, amíg el nem viszitek Isteneteknek az őt megillető áldozatot. Örök rendelkezés ez nektek nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
Az aratási hálaadó ünnep
15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.
16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak.
17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az Úrnak.
18 A kenyéren kívül mutassatok be hét hibátlan, esztendős bárányt, egy bikaborjút meg két kost. Legyenek ezek az Úr égőáldozatai, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19 Készítsetek el egy kecskebakot is vétekáldozatul, két egyéves bárányt pedig békeáldozatul.
20 A pap mutassa fel azokat az első termésből készült kenyér fölött felmutatott áldozatként az Úr színe előtt a két báránnyal együtt. Az Úrnak szenteltek ezek, a papéi legyenek.
21 És hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon szent összegyülekezés lesz, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden lakóhelyeteken nemzedékről nemzedékre.
22 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nyomorultnak és a jövevénynek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
A hetedik hónap első napja
23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
24 Mondd meg ezt Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztető kürtöléssel.
25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
Az engesztelési ünnep
26 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Szent összegyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
28 Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt.
29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül.
30 És ha valaki akármilyen munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül.
31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.
32 A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, estétől estéig pihenjetek nyugalmatok napján.
A sátoros ünnep
33 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdődjék az Úrnak.
35 Az első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.
36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát.
37 Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint,
38 az Úr nyugalomnapjain kívül, az ajándékokon, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adtok az Úrnak.
39 De még a hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve is, amikor begyűjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az Úr ünnepét. Az első napon is legyen pihenőnap, és a nyolcadik napon is legyen pihenőnap.
40 Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt.
41 Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt.
42 Sátrakban lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött.
43 Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
44 Így mondta el Mózes az Úr meghatározott ünnepeit Izráel fiainak.
Hálaadás az életért
30 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
2 Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
4 Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
5 Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
8 Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
9 Hozzád kiáltok, Uram! Így esedezem az Úrhoz:
10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
11 Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!
12 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!
A gazdagság és a tekintély mulandó
6 Láttam, hogy van egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen:
2 Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog.
3 Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki.
4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét sötétség takarja.
5 Még a napot sem pillantotta meg, nem tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak.
6 Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki.
7 Az ember egyre a szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül.
8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud forgolódni az életben?
9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
10 Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll.
11 Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek?
12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt?
Jézus jó katonájának harca és az üdvösség reménysége
2 Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.
2 És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.
4 Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.
5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.
6 A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.
7 Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.
8 Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom,
9 amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.
10 Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.
11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
Óvás a szóharcoktól
14 Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására.
15 Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,
17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz,
18 akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.
Isten szilárd alapvetése és pecsétje
19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!"
20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.
21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.
Óvás az ifjúkori kísértésektől
22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.
23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.
24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes,
25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot,
26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society