M’Cheyne Bible Reading Plan
A papi ruhák
39 Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Az éfód
2 Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.
3 Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi munkával.
4 Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két végükön kapcsolódtak össze.
5 A rajta levő övet, amellyel megkötötték, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
6 Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik.
7 És rátették azokat az éfód vállrészeire, Izráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
A hósen
8 Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.
9 Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt kétrét hajtva.
10 És négy sor követ foglaltak bele ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor.
11 A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis.
12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.
13 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve aranyfoglalatokba.
14 A köveken Izráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt.
15 Készítettek a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból.
16 Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére.
17 A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén.
18 A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére.
19 Készítettek két aranykarikát is, és ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt.
20 Készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az éfód öve felett.
21 Kék bíborzsinórral csatolták a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg az Úr Mózesnek.
A palást és a homlokdísz
22 Elkészítették az éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával.
23 A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon.
24 A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból.
25 Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé.
26 Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
27 Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával.
28 A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból.
29 Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
30 Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá pecsétgyűrű vésésének a módján: Az Úrnak szentelt!
31 Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Mózes megszemléli a kész munkát
32 Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek, úgy készítették el.
33 És bemutatták Mózesnek a hajlékot, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat, deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat,
34 a vörösre festett kosbőrtakarót és a delfinbőrtakarót, a kárpitot és a függönyt,
35 a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét,
36 az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket,
37 a színarany lámpatartót mécseseivel, a mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat,
38 az aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét,
39 a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és állványát,
40 az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti fölszerelését,
41 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit.
42 Úgy készítettek el minden munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
43 Mózes megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan az Úr megparancsolta. És megáldotta őket Mózes.
Jézus elfogatása(A)
18 Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt.
2 Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai.
3 Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4 Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: "Kit kerestek?"
5 Azok pedig így feleltek: "A názáreti Jézust." "Én vagyok" - mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.
6 Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" - visszatántorodtak, és a földre estek.
7 Ekkor újra megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Ők ismét ezt felelték: "A názáreti Jézust."
8 Jézus így szólt: "Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!"
9 Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit."
10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt.
11 Erre Jézus így szólt Péterhez: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?"
Jézus kihallgatása Annás és Kajafás előtt(B)
12 A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték.
13 Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben.
14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába;
16 Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert.
17 Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?" De ő így felelt: "Nem vagyok."
18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.
19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.
20 Jézus így válaszolt neki: "Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit.
21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam."
22 Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?"
23 Mire Jézus így válaszolt neki: "Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?"
24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?" Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok."
26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?"
27 Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
Jézus kihallgatása Pilátus előtt(C)
28 Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.
29 Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?"
30 Ezt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked."
31 Pilátus erre ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!" A zsidók így feleltek: "Nekünk senkit sincs jogunk megölni!"
32 Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.
33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
34 Jézus viszont ezt kérdezte tőle: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?"
35 Pilátus erre így szólt: "Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?"
36 Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való."
37 Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra."
38 Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmiféle bűnt.
39 Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?"
40 Ekkor újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabbást!" Ez a Barabbás pedig rabló volt.
A bölcs ember osztályrésze élet, a bolondé halál
15 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.
3 Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.
4 A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást.
6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.
7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta.
8 A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli.
9 Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt.
10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást.
11 A halálnak és elmúlásnak helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!
12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.
13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.
14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
16 Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.
18 Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart.
19 A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
20 A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját.
21 A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár.
22 Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.
23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!
24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.
25 A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát.
26 Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.
27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
29 Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.
30 A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet.
31 Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.
32 Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.
33 Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!
Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
2 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,
2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Az üdvösség munkálása félelemmel és rettegéssel
12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,
15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.
17 Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
18 de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Timóteus és Epafroditosz elküldése
19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek.
20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel;
21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval.
22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.
24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
25 Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett.
27 Meg is betegedett halálosan, de az Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék.
28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society