M’Cheyne Bible Reading Plan
A hetedik nap megszentelése
35 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek:
2 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon!
3 Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!
Adakozás a szent sátorra
4 És ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az Úr:
5 Gyűjtsetek felajánlást magatok között az Úrnak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet,
6 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt,
7 vörösre festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát,
8 lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez;
9 ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.
10 Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt az Úr:
11 a hajlékot, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait.
12 Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot,
13 az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket,
14 a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat.
15 Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a hajlék bejáratához,
16 az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát.
17 Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét,
18 a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit,
19 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit!
20 Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége.
21 Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.
22 Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot az Úrnak.
23 Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket.
24 Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását az Úrnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz.
25 Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat.
26 Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt.
27 A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez.
28 Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket.
29 Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az Úr Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az Úrnak.
Becalél és Oholíáb megbízatása
30 Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.
31 Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,
32 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
33 a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére.
34 Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt.
35 Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek.
Jézus az út az Atyához
14 "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?
3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.
4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat."
5 Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?"
6 Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt."
8 Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!"
9 Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek."
A másik Pártfogó ígérete
12 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek,
13 és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;
14 ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."
15 "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,
16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
17 az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
18 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.
19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.
21 Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."
22 Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?"
23 Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.
24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem."
25 "Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok.
26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.
27 Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.
29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.
30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.
31 Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen."
Az igazság áldást ad, a bűn átkot
11 A hamis mérleget utálja az Úr, de a pontos súlyt kedveli.
2 Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.
3 A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk.
4 Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól.
5 A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt.
6 A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk.
7 Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is.
8 Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut.
9 Megrontja szájával embertársát az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek.
10 Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán.
11 A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti.
12 Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat.
13 A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.
14 Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.
15 Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást.
16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak.
17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.
18 A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet.
19 Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra.
20 Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen.
21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek.
22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése.
23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek.
24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.
25 Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.
26 Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja.
27 Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.
28 Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb.
29 Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond.
30 Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg.
31 Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében
4 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok,
2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
7 A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8 Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek."
9 Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10 Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11 És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,
12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére,
13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
16 Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
Az új ember felöltözése
17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.
19 Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.
20 Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust;
21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban.
22 Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
26 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,
27 helyet se adjatok az ördögnek.
28 Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
30 És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.
31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society