M’Cheyne Bible Reading Plan
Áron aranyborjút készít
32 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
5 Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz.
6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
7 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból.
8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
9 Még ezt is mondta az Úr Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép.
10 És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.
11 Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!
13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.
14 Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.
Mózes összetöri a kőtáblákat
15 Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva.
16 A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve.
17 Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban!
18 De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én!
19 Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál.
20 Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival.
21 Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!
22 Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép.
23 Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából.
24 Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.
Ítélet a vétkes népen
25 Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára,
26 odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az Úré! Lévi fiai mind hozzágyűltek.
27 Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont!
28 Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.
29 Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az Úrnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.
Mózes könyörög a népért
30 Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az Úrhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért.
31 Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának.
32 Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!
33 Az Úr így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.
34 Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket.
35 De megverte az Úr a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített el.
Lázár feltámasztása
11 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.
3 A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."
4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7 de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!"
8 A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?"
9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11 Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."
12 A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."
13 Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,
15 és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"
16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."
17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
21 Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."
23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"
24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."
25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
27 Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."
28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."
29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.
31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,
34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!"
35 Jézus könnyekre fakadt.
36 A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"
37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"
38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
40 Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"
41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."
43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"
44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
A nagytanács elhatározza Jézus megölését
45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.
47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."
49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit.
50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."
51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.
55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?"
57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
A bölcsesség mindennél nagyobb kincs
8 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?
2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.
3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.
4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.
5 Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák!
6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.
7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.
8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.
9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.
10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!
11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.
12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.
13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm.
14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.
15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.
16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.
18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.
19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.
20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,
21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.
22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.
23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.
24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel.
25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;
26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem.
27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.
28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai,
29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait,
30 én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor.
31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.
32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!
34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve.
35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.
36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek:
2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Isten magasztalása Krisztusért
3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.
4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.
5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint,
6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
7 Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából,
8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne
10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.
11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;
12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban.
13 Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,
14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.
Isten Krisztust mindenek fölé emelte
15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről,
16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;
17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt;
18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között,
19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével
20 munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben,
21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.
22 "Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban,
23 amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society