M’Cheyne Bible Reading Plan
A mesterek kijelölése
31 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.
3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra,
4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
5 foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:
7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését,
8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,
9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát,
10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,
11 végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
A nyugalom napja
12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
13 Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az Úr, vagyok a megszentelőtök.
14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.
15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján.
16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.
17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
A jó pásztor
10 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja.
8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."
11 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."
19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20 Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?"
21 Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?"
Jézus a templomszentelési ünnepen
22 Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt.
23 Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.
24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!"
25 Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,
26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.
29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk."
Jézust meg akarják kövezni istenkáromlásért
31 Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék.
32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?"
33 A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat."
34 Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36 akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem;
38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában."
39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.
41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
42 És ott sokan hittek benne.
7 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.
6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.
13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.
22 Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
26 Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
27 Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.
Krisztus törvényének betöltése
6 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.
2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.
3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.
4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.
5 Mert mindenki a maga terhét hordozza.
6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.
7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is:
8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.
10 Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Pál saját kezével írt zárósorai
11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!
12 Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket.
13 Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek.
14 Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.
15 Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés.
16 Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és az Isten Izráelének!
17 Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen!
18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society