M’Cheyne Bible Reading Plan
A papok fölszentelése
29 Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost,
2 továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el!
3 Tedd egy kosárba, és kosarastul vidd oda. A bikát és a két kost is vezesd oda!
4 Áront és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket.
5 Azután fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével.
6 Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre.
7 Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt!
8 Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe!
9 Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint. Így avasd fel Áront és fiait!
10 Azután vezettesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére.
11 Azután vágd le a bikát az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál.
12 Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár alá!
13 A kövérjéből vedd mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron!
14 A bika húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat lesz ez.
15 Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére.
16 Azután vágd le a kost, fogd fel a vérét és hintsd körös-körül az oltárra!
17 Vagdald darabokra a kost, mosd meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a fejre!
18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez az Úrnak, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
19 Fogd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére!
20 Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját. A vért pedig öntsd körös-körül az oltárra!
21 Azután végy az oltáron levő vérből, meg a felkenésre való olajból, hintsd Áronra és ruhájára, meg a fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája, meg fiai és fiainak a ruhája.
22 Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot, mert felavatási kos ez.
23 Továbbá egy kerek kenyeret és egy olajos lepényt, meg egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt van.
24 Azután rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és mutassák fel azokat áldozatul az Úrnak!
25 Majd vedd el azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az Úr előtt. Az Úrnak szóló tűzáldozat lesz ez.
26 Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd azt be áldozatul az Úr színe előtt! Azután legyen ez a te részed.
27 Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Áron és fiai felavatására szánt kosból.
28 Legyen ez Ároné és fiaié örök rendelkezés szerint Izráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyeket az Úrnak ajánlanak fel.
Egyéb papi szertartások
29 Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket.
30 Azokba öltözzék hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben.
31 Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen!
32 A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Áron, fiaival együtt, a kijelentés sátrának bejáratánál.
33 Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az!
34 Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az.
35 Pontosan úgy tégy Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked: hét nap alatt végezd el felavatásukat!
36 Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg!
37 Hét napig végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér!
38 Ezt készítsd az oltárra: naponként mindig két egyéves bárányt.
39 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el.
40 Egy tizedrész finomlisztet, egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell venni az első bárányhoz.
41 A második bárányt estefelé készítsd el: úgy készíts hozzá ételáldozatot és italáldozatot, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az Úrnak.
42 Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az Úr előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled.
43 Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt.
44 Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek.
45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek.
46 És megtudják, hogy én, az Úr, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az Úr, az ő Istenük.
Jézus és a házasságtörő asszony
8 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket.
3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították,
4 és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték.
5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?"
6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre.
7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ."
8 És lehajolva tovább írt a földre.
9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?"
11 Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")
Jézus a világ világossága
12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz."
14 Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett.
16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.
17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz.
18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem."
19 Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."
20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Jézus az Atyától jön, és az Atyához megy
21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: "Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek."
22 Erre ezt mondták a zsidók: "Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?"
23 Ő így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom.
24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben."
25 Megkérdezték tehát tőle: "Ki vagy te?" Jézus így válaszolt nekik: "Az, akinek eleitől fogva mondom magamat.
26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam."
27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik.
28 Jézus tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket.
29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves."
Jézus megszabadít a bűntől
30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
33 Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"
34 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre.
36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."
Ábrahám utódai és az ördög fiai
37 "Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek.
38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok."
39 Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.
41 Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok. Ezt mondták neki: "Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten."
42 Jézus így szólt hozzájuk: "Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.
43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet.
44 Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.
45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
47 Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok."
Jézus előbb volt, mint Ábrahám
48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: "Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?"
49 Jézus így válaszolt: "Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem.
50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
51 Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha."
52 A zsidók ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha.
53 Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?"
54 Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55 pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét.
56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is."
57 A zsidók erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?"
58 Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok."
59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Ne kívánd más asszonyát!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
14 Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet.
15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
21 Mert az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
Krisztus által Isten fiai vagyunk
4 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek,
2 hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.
3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra.
4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,
5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.
6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!"
7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.
Óvás a visszaeséstől
8 Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok.
9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?
10 Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre.
11 Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek.
Emlékeztetés a galaták első szeretetére
12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg.
13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot,
14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna.
16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?
17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok.
18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek,
19 gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.
20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Hágár és Sára a két szövetség példája
21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól.
23 De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.
24 Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár.
25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt.
26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.
27 Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak."
28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.
29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is.
30 De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával."
31 Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society