M’Cheyne Bible Reading Plan
Mózes és Áron a fáraónál
7 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz.
2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked. Testvéred, Áron, meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait.
3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén,
4 a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel.
5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait.
6 Mózes és Áron így járt el. Azt tették, amit az Úr parancsolt nekik.
7 Mózes nyolcvanesztendős, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.
8 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! - akkor mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy kígyóvá változzék!
10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
11 Akkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével.
12 Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak. De Áronnak a botja elnyelte a botjaikat.
13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.
Az első csapás: A vizek vérré válnak
14 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet.
15 Menj el a fáraóhoz reggel, amikor éppen kimegy a vízhez, állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott.
16 Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! - de te nem hallgattál rám mindeddig.
17 Így szól azért az Úr: erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik.
18 A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.
19 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és nyújtsa ki kezét Egyiptom vizei, folyói és csatornái fölé, tavai és összes vízgyűjtője fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, mind a faedényekben, mind a kőedényekben.
20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott.
21 A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.
22 De Egyiptom mágusai is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.
23 A fáraó megfordult, hazament, és nem vette szívére a dolgot.
24 Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből.
25 Hét nap telt el azután, hogy megverte az Úr a Nílust.
Második csapás: A békák
26 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem!
27 Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat.
28 Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe.
29 Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.
Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát(A)
10 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.
2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.
5 Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.
7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.
10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.
12 Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak."
13 "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.
14 De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!"
16 "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."
A hetvenkét tanítvány visszatérése
17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!"
18 Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.
20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."
Jézus hálaadása(B)
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.
22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."
23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."
Az irgalmas samaritánus
25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."
28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."
29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?"
30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.
31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.
32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.
33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta;
34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.
35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.
36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?"
37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Mária és Márta
38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.
40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"
41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
A gonosz emberek vétkei
24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
11 Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.
Az asszonyok fejének befedése
2 Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.
4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét.
7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is.
11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van.
13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni az Istenhez?
14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját,
15 az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj.
16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése
17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni,
21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society