M’Cheyne Bible Reading Plan
Jákób holttestét Hebrónba szállítják
50 József apja arcára borult, siratta, és csókolgatta.
2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.
3 Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.
4 Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak:
5 Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kánaán földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek.
6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged!
7 El is ment József, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei,
8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén.
9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az.
10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József.
11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak.
12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogyan megparancsolta nekik:
13 elvitték a fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól.
14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.
József nagylelkűsége testvéreihez
15 Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!
16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt:
17 Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.
18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk!
19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?
20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.
21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.
22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József,
23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket József.
József halála
24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25 Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat.
26 Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.
Keresztelő János(A)
3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt,
2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:
5 minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává:
6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását."
7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
9 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."
10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?"
11 János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."
12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?"
13 Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva."
14 Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,
16 János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket,
17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.
19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes
20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
Jézus megkeresztelkedése(B)
21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,
22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
Jézus nemzetségi táblázata(C)
23 Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié;
24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,
25 ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,
26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé;
27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,
28 ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;
29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé;
31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,
33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;
34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,
35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,
36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;
37 ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,
38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.
Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
16 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet.
5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével enyhíthetnélek.
6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem múlik el.
7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat.
8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.
9 Haragja marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemmel néz rám ellenségem.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.
11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.
12 Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem.
13 Körülvettek engem íjászai, felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam büszkeségemet.
16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka van.
17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.
18 Föld, ne takard el véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban.
20 Saját barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre,
21 hogy igazolja a férfiút Istennél, s az embert embertársával szemben.
22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Isten titkainak sáfárai
4 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.
3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett.
4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.
5 Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.
A korinthusiak gőgje és Pál alázata
6 Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen.
7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
8 Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk.
9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.
10 Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.
11 Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk,
12 és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk,
13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.
Pál atyai szeretete a korinthusiak iránt
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet.
15 Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban.
16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.
17 Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben.
18 Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok.
19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21 Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society