M’Cheyne Bible Reading Plan
József megismerteti magát testvéreivel
45 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel.
2 Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is.
3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle.
4 József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!
5 De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.
6 Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás.
7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.
8 Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.
9 Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz!
10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.
11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.
12 Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok.
13 Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat!
14 Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva.
15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.
A fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot és fiait
16 A fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak.
17 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére!
18 Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek.
19 Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide!
20 Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek!
21 Így cselekedtek Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott nekik útravalót.
22 Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Benjáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott.
23 Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának.
24 Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!
25 Azután fölmentek Egyiptomból, és megérkeztek Kánaán földjére apjukhoz, Jákóbhoz.
26 Megmondták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. De Jákób szíve hideg maradt, nem hitt nekik.
27 Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.
28 Ezt mondta Izráel: Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.
Jézus Pilátus előtt(A)
15 Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod."
3 A főpapok hevesen vádolták őt.
4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!"
5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Jézus és Barabbás(B)
6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak.
7 Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik.
9 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" -
10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.
11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.
12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?"
13 Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!"
14 Pilátus megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!"
15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása(C)
16 A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.
17 Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére,
18 és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!"
19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Jézus megfeszítése(D)
20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.
21 Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.
22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el.
24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
28 (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.")
29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála(E)
33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja."
36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?"
37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.
38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"
40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,
41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése(F)
42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,
43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
44 Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.
46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
47 A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
11 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
7 Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?
11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.
13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.
19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit
15 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.
2 Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.
3 Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak."
4 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.
5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,
6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben
7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
8 Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
9 A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek."
10 Ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt."
11 És ezt is: "Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép."
12 Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek."
13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
Pál nem akar mások munkaterületén működni
14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.
15 Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra,
16 hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen.
17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt.
18 Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel,
19 jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát.
20 Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek,
21 hanem ahogyan meg van írva: "Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik."
Pál részletes útiterve
22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.
23 Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok,
24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok.
25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára.
26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek.
27 Jónak látták ezt, de tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik.
28 Ha tehát ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába.
29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg.
30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem,
31 hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek;
32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok.
33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society