M’Cheyne Bible Reading Plan
Jákób fiai újra Egyiptomba mennek
43 Az éhínség azonban országszerte súlyosbodott.
2 Amikor mind megették az Egyiptomból hozott gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet!
3 De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek!
4 Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet.
5 De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek!
6 Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek?
7 Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!
8 Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink!
9 Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét.
10 Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.
11 Akkor így szólt hozzájuk az apjuk, Izráel: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát.
12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt!
13 Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez!
14 Adja a mindenható Isten, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem!
A testvérek Józsefhez érkeznek
15 Fogták tehát a férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Benjámint is. Elindultak és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt.
16 Amikor József meglátta köztük Benjámint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek!
17 Az úgy is tett, ahogyan József mondta, és bevezette őket József házába.
18 Az embereket félelem fogta el, amikor József házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt.
19 Odaléptek József házának a felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában,
20 ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni.
21 De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal.
22 De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba.
23 Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont.
24 Azután bevezette őket József házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak meg abrakot adott.
25 Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
József megvendégeli testvéreit
26 Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte.
27 Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?
28 Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak.
29 Amikor József föltekintett, és meglátta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam!
30 Azután elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát.
31 Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt!
32 De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak.
33 Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra.
34 Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Benjámin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.
Jézus jövendölése a templomról(A)
13 Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!"
2 Jézus ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."
A nagy megpróbáltatás ideje(B)
3 Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
4 "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?"
5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket.
6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek.
7 Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!"
9 "Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.
10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.
11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
12 Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák,
13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül."
14 "Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,
15 aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,
16 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza.
17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban!
18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez,
19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz;
20 és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."
Az Emberfia eljövetele(C)
21 "Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek!
22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.
23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!"
24 "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik,
25 a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel;
27 és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig."
28 "Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.
30 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.
31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."
32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!
34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon.
35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel:
36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket!
37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
9 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6 Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13 Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.
14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15 Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?
20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.
23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!
33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
Minden hatalom Istentől van
13 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.
2 Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.
3 Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle:
4 mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi.
5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.
6 Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.
7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.
A törvény betöltése a szeretet
8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.
Az Úr eljöveletének sürgető közelsége
11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk:
12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
13 Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,
14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society