M’Cheyne Bible Reading Plan
Jákób Bételben
35 Isten ezt mondta Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!
2 Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát!
3 Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van.
5 Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait.
6 Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.
7 Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.
8 Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el.
9 Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.
10 Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.
11 Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból.
12 Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
13 Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.
14 Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.
15 Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Ráhel halála
16 Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt.
17 A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
18 Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte.
19 Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton.
20 Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.
21 Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.
22 Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodrangú feleségével hált, de Izráel meghallotta. Jákóbnak tizenkét fia volt.
23 Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon.
24 Ráhel fia volt József és Benjámin.
25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftáli.
26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
27 És Jákób eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Ézsau nemzetsége(A)
36 Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége:
2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki meg a hivvi Cibón leánya volt,
3 meg Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót húgát.
4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, és Boszmat szülte Reúélt.
5 Oholíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek.
6 Akkor Ézsau fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Jákób elől.
7 Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak.
8 Így telepedett le Ézsau a Széír-hegyen. Ézsau pedig Edóm.
9 Ez a Széír-hegyen lakó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a nemzetsége:
10 Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reúél pedig Boszmatnak, Ézsau feleségének a fia.
11 Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz.
12 Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másodrangú felesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának, Ézsau feleségének a fiai.
13 Reúél fiai voltak a következők: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai.
14 Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki meg Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst, Jalámot és Kórahot.
15 Ezek voltak Ézsau utódai közül a nemzetségfők: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő,
16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén, ezek Ádá fiai voltak.
17 Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai voltak.
18 Ezek voltak Oholíbámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők.
19 Ezek voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.
20 Ezek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, és Aná,
21 Disón, Écer és Disán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai, Edóm földjén.
22 Lótán fiai voltak: Hóri és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna.
23 Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám.
24 Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette.
25 Ezek voltak Aná gyermekei: Disón és Oholíbámá, Aná leánya.
26 Ezek voltak Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
27 Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.
28 Ezek voltak Disán fiai: Úc és Arán.
29 Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő,
30 Disón nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Disán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként.
Az edómi királyok
31 Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna:
32 Edómban Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt.
33 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király.
34 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Husám lett a király.
35 Husám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat a Móáb mezején. Városának a neve Avít volt.
36 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király.
37 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király.
38 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király.
39 Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt.
40 Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő,
41 Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő,
42 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő,
43 Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
Jézus Názáretben(A)
6 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is.
2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?
3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne.
4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában."
5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított.
6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
Jézus kiküldi tanítványait(B)
7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
8 és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
9 saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.
10 Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan.
11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük."
12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Keresztelő János halála(C)
14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők.
15 Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta.
16 Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: "Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem."
17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt,
18 és erre János ezt mondta neki: "Nem szabad együttélned testvéred feleségével."
19 Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette,
20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.
21 Végül is eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.
22 Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked."
23 Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is."
24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Keresztelő János fejét."
25 A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
26 Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét.
28 Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának.
29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
Ötezer ember megvendégelése(D)
30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.
31 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.
32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.
33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.
34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak."
37 Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?"
38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk."
39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.
40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42 Miután mind ettek, és jól is laktak,
43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
Jézus a tengeren jár(E)
45 Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
46 De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48 Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
49 Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
50 Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
52 Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.
Jézus sok beteget meggyógyít(F)
53 Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek.
54 Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
55 és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott.
56 Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.
Jób a betegségben is istenfélő marad
2 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az Úr előtt.
2 Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.
3 Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem.
4 A Sátán azonban így válaszolt az Úrnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad!
5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged!
6 Az Úr ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz!
7 A Sátán eltávozott az Úr színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.
8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.
9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!
10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jóbot meglátogatja három barátja
11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt.
12 Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre.
13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Keresztség és új élet
6 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.
A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk
12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
13 Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.
14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!
16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?
17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok!
18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.
19 Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek.
20 Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól.
21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál!
22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.
23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society