M’Cheyne Bible Reading Plan
A sziddím-völgyi csata
14 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében,
2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen.
3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van.
4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak.
5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban
6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van.
7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak
9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen.
10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak.
11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak.
12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott.
13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak.
14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket.
15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van.
16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.
17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
Ábrahám és Melkisédek
18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt,
19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta!
20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.
21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!
22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára,
23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot.
24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
A magvető(A)
13 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.
2 Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
3 Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni,
4 és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.
5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
7 Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.
8 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
9 Akinek van füle, hallja!"
10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?"
11 Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.
12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."
14 "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
16 "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
17 Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."
18 "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!
19 Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.
20 Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,
21 de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.
22 Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.
23 Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit."
A búza és a konkoly
24 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
26 Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.
27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
28 Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?
29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.
30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."
A mustármag és a kovász(B)
31 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.
32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között."
33 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,
35 hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."
A búza és a konkoly példázatának értelme
36 Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot."
37 Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,
38 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,
39 az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
40 Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.
41 Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,
42 és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
43 Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"
Az elrejtett kincs, az igazgyöngy és a háló
44 "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet."
45 "Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
46 Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt."
47 "Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt.
48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.
49 Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
50 és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
51 "Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: "Igen."
52 Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából."
Jézus Názáretben(C)
53 Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.
54 Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő?
55 Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
56 Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?"
57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában."
58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Jeruzsálem várfalának az építői
3 Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték.
2 Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített.
3 A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
4 Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Cádók, Baaná fia javítgatott.
5 Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.
6 A Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak.
8 Mellette Uzzíél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles várfalig.
9 Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott.
10 Mellettük Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott.
11 Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta.
12 Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt.
13 A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezer könyöknyit a Szemét-kapuig.
14 A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
15 A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította, a király kertjénél a Dávid városából lefelé vezető lépcsőzetig.
16 Utána Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a vezetője javítgatott Dávid sírjaival szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig.
17 Utána a léviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a vezetője javítgatott kerülete részéről.
18 Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keílá másik fél kerületének a vezetője.
19 Mellette egy másik részt Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője javítgatott, a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben.
20 Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap házának a bejáratáig.
21 Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a bejáratától Eljásib házának a végéig.
22 Utána a Jordán környékéről való papok javítgattak.
23 Utánuk Benjámin és Hassúb javítgatott, a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza mellett.
24 Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig.
25 Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia
26 és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró toronyig.
27 Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig.
28 A Lovak kapuján túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben.
29 Utánuk Cádók, Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott.
30 Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia javítgatott a saját szobájával szemben.
31 Utána az ötvösök közül való Malkijjá javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok felső szobájáig.
32 A sarok felső szobája és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.
A samaritánus Szanballat gúnyolódása
33 Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, méregbe jött, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a júdaiakat.
34 Ezt mondta honfitársainak, Samária seregének: Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett?
35 Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!
36 Halld meg, Istenünk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Legyenek prédává rabtartóik földjén!
37 Ne nézd el bűnüket, és ne töröld el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták.
38 Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
A Szentlélek elhívja Barnabást és Pált
13 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul.
2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."
3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.
Pál első missziói útjára indul Barnabás és Pál Ciprusban
4 Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.
5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.
7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.
8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett,
10 és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?
11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.
12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.
A pizidiai Antiókhia zsinagógájában
13 Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.
15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok."
16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok!
17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.
18 Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában.
19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét.
20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig.
21 Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre.
22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.
23 Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust,
24 miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.
25 Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el.
27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt.
28 Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29 Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették.
30 De az Isten feltámasztotta őt a halálból,
31 és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.
32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.
33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek.
34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.
35 Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.
36 Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.
37 Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.
38 Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,
39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:
41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek."
42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat.
43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.
45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.
46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig."
48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.
52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society