M’Cheyne Bible Reading Plan
Bábel tornya
11 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
Sém nemzetsége
10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.
11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.
13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.
15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.
17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.
19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.
21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.
23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.
25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.
27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.
29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.
30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.
31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.
Jézus kiküldi tizenkét tanítványát(A)
10 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
2 A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János;
3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus,
4 Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,
6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.
7 Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
8 Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
9 Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,
10 se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."
11 Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
13 és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.
14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.
15 Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."
16 "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,
18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.
19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket,
22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia."
24 "A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.
25 Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét?"
26 "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
27 Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.
28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
29 "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?
30 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.
31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
32 "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,
33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
34 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,
36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe.
37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."
40 "Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.
41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.
42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."
A hazatérteket gyűlésbe hívják
10 Míg Ezsdrás imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva az Isten háza előtt, Izráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt.
2 Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehiél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Izráelnek.
3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket, uramnak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni.
4 Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!
5 Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek.
6 Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jehóhánánnak, Eljásib fiának a kamrájába. Bement oda, de sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt.
7 Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben.
8 Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének tanácsa szerint ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből.
9 Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is.
Az idegen asszonyok elbocsátása
10 Akkor előállt Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét.
11 Tegyetek erről vallást őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!
12 Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!
13 De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban.
14 Álljanak elő az egész gyülekezet vezetői, és városainkból mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt minden egyes városnak a vénei és bírái, és azután fordítsák el rólunk Istenünknek e dolog miatt föllángolt haragját!
15 Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám, meg a lévita Sabbetaj támogatták őket.
16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet.
17 Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül.
18 A papság között is akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Jésúának, Jócádák fiának és testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Eliezer, Járib és Gedaljá.
19 Ezek kezet adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy kos volt.
20 Immér fiai közül Hanáni és Zebadjá,
21 Hárim fiai közül Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehiél és Uzzijjá,
22 Pashúr fiai közül Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá.
23 A léviták közül Józábád, Simei és Kélájá, azaz Kelitá, továbbá Petahjá, Jehúdá és Eliezer.
24 Az énekesek közül Eljásib. A kapuőrök közül Sallúm, Telem és Úri.
25 Izráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, Mijjámin, Eleázár, Malkijjá és Benájá.
26 Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Jehiél, Abdi, Jerémót és Élijjá.
27 Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásib, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá.
28 Bébaj fiai közül Jehóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj.
29 Báni fiai közül Mesullám, Mallúk és Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót.
30 Pahat-Móáb fiai közül Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé.
31 Hárim fiai közül Eliezer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon,
32 Benjámin, Mallúk és Semarjá.
33 Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jerémaj, Manassé és Simei.
34 Báni fiai közül Maadaj, Amrám és Úél,
35 Benájá, Bédejá és Keluhú,
36 Vanjá, Merémót és Eljásib,
37 Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj,
38 Báni, Binnúj és Simei,
39 Selemjá, Nátán és Adájá,
40 Maknadbaj, Sásaj és Sáraj,
41 Azarél, Selemjáhú és Semarjá,
42 Sallúm, Amarjá és Jószéf.
43 Nebó fiai közül Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóél és Benájá.
44 Mindezek idegen nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik is voltak.
Kornéliusz és Péter látomása
10 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa.
2 Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.
3 Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!"
4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.
5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.
6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van."
7 Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak.
8 Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.
9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.
10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.
13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!"
14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant."
15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."
16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Kornéliusz követei Péternél
17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,
18 és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak.
19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged:
20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!"
21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?"
22 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz."
23 Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.
Péter Kornéliusz házában
23 Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.
24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.
25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta.
26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!"
27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.
28 Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?"
30 Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;
31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt.
32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton.
33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."
34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,
35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett:
38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.
39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték;
40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."
44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45 És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter:
47 "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?"
48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society