M’Cheyne Bible Reading Plan
A teremtés hetedik napja
2 Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
2 A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.
3 Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
4 Ez a menny és föld teremtésének a története.
Az első ember az Éden kertjében
4 Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta,
5 még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.
6 Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.
7 Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
8 Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.
9 Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
10 Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.
11 Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.
12 Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
13 A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.
14 A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15 És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.
16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
18 Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
19 Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.
20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
21 Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.
22 Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.
23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.
A napkeleti bölcsek imádják Jézust
2 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe,
2 és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.
4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
5 Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:
6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."
7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét,
8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"
9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.
10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.
11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Menekülés Egyiptomba
13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."
14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."
A betlehemi gyermekek megöletése
16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált:
18 "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."
Visszatérés Názáretbe
19 Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban,
20 és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek."
21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment.
22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza;
23 és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.
A hazatértek névsora(A)
2 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.
2 Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt:
3 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,
4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,
5 Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja,
6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja,
7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,
8 Zattunak kilencszáznegyvenöt leszármazottja,
9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,
10 Báninak hatszáznegyvenkét leszármazottja,
11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja,
12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja,
13 Adónikámnak hatszázhatvanhat leszármazottja,
14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja,
15 Ádinnak négyszázötvennégy leszármazottja,
16 Átérnak Hízkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,
17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja,
18 Jórának száztizenkét leszármazottja,
19 Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja,
20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.
21 Betlehemiek százhuszonhárman voltak,
22 Netófából valók ötvenhatan,
23 Anátótból valók százhuszonnyolcan,
24 azmávetiek negyvenketten,
25 kirjat-árimiak, kefiraiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,
26 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,
27 Mikmászból valók százhuszonketten,
28 Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman,
29 nebóiak ötvenketten,
30 magbísiak százötvenhatan,
31 a másik élámiak ezerkétszázötvennégyen,
32 hárimiak háromszázhúszan,
33 lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonöten,
34 jerikóiak háromszáznegyvenöten,
35 szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
A hazatért papok és léviták névsora
36 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,
37 Immér leszármazottai ezerötvenketten,
38 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,
39 Hárim leszármazottai ezertizenheten.
40 A léviták a következők voltak: Jésúa és Kadmiél leszármazottai Hódavjá ágán hetvennégyen.
41 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.
42 A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.
43 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai,
44 Kérósz fiai, Sziahá fiai, Pádón fiai,
45 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai,
46 Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai,
47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai,
48 Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai,
49 Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai,
50 Aszná fiai, Meúnim fiai, Nefúszim fiai,
51 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,
52 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,
53 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,
54 Necíah fiai, Hatífá fiai.
55 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai,
56 Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
57 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámi fiai.
58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
59 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e:
60 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
61 A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el.
62 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól.
63 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
64 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,
65 azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáz énekes és énekesnő.
66 Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük,
67 négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén.
69 Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.
70 A papok és a léviták, meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.
A Szentlélek kitöltése
2 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.
6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,
11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."
12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"
13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."
Péter apostol pünkösdi beszéde
14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!
15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.
16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak;
18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.
19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.
20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,
23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.
26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,
27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
Az első gyülekezet
37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"
38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."
40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!"
41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society