Historical

Manassé, Júda királya^(A)

33 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. ² Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló elűzött Izráel népe elől. ³ Újra felépítette azokat a bálványimádásra szolgáló magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopokat állított, tisztelte és imádta az ég csillagainak seregét.

⁴ Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Pedig az Örökkévaló azt mondta a Templomról: „Nevem örökké Jeruzsálemben fog lakni”. ⁵ Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregének a tiszteletére. ⁶ Feláldozta saját fiait a bálványoknak: megégette őket a Ben-Hinnóm^[a] völgyben. Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, jelmagyarázást, ráolvasást, jövendőmondást, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott. Nagyon sok gonosz dolgot művelt, amivel haragra ingerelte az Örökkévalót.

⁷ Manassé készíttetett egy bálványszobrot is, amelyet Isten házában állított fel. Abban a házban, amelyről Isten azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem nevemet örökre. ⁸ Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáitoknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek mindannak, amit parancsoltam nekik: az egész Törvénynek, rendelkezéseimnek és határozataimnak, amelyeket Mózes által közöltem velük.”

⁹ Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit: súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.

¹⁰ Az Örökkévaló szólt Manasséhoz és népéhez, de ők nem hallgattak rá, ¹¹ ezért rájuk hozta Asszíria királyának seregét. A sereg vezérei foglyul ejtették Manassét, majd a kezeit bronzláncokkal megkötözték, horgot akasztottak rá, és így hurcolták Babilóniába.

¹² Nyomorúságos helyzetében Manassé Istenét, az Örökkévalót kereste, mélyen magalázkodott őseinek Istene előtt, ¹³ és imádkozott az Örökkévalóhoz. Isten pedig meghallgatta könyörgését, megkönyörült rajta, és ismét visszahelyezte Jeruzsálembe és királyságába. Akkor tudta meg és fogta föl igazán Manassé, hogy az Örökkévaló az Isten.

¹⁴ Ezután Manassé felépítette Dávid városának külső kőfalát, amely a Gihon-forrástól nyugatra húzódik a Kidron-patak völgyében, a Hal-kapu felé, és megkerüli az Ofel-dombot.^[b] Ezt a falat igen magasra építették. Manassé katonai parancsnokokat helyezett Júda minden megerősített városába.

¹⁵ Azután eltávolította az Örökkévaló házából az idegen istenek tiszteletére állított bálványokat, lerombolta az idegen istenek számára emelt oltárokat, amelyeket korábban ő maga épített az Örökkévaló házának hegyén és Jeruzsálem városában — a maradványaikat pedig kihordatta a városból. ¹⁶ Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, és hálaáldozatokat és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta az Örökkévalónak. Egész Júda népének megparancsolta, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét tiszteljék és szolgálják. ¹⁷ Igaz, a nép még ezután is áldozatokat mutatott be a magaslatokon, de csak Istenének, az Örökkévalónak.

¹⁸ Manassé egyéb tettei, imádsága Istenéhez, és a próféták szavai, akik az Örökkévalónak, Izráel Istenének nevében szóltak Manasséhoz — mindezek fel vannak jegyezve Izráel Királyainak Könyvében. ¹⁹ Manassé imádsága, és az, ahogyan Isten meghallgatta őt, valamint Manassé összes bűne és hűtlensége, azok a helyek, ahol magaslatokat épített a bálványoknak, ahol Asera-oszlopokat állított fel, meg bálványszobrokat — mielőtt megalázkodott volna — mindezeket feljegyezték a próféták írásaiban^[c]. ²⁰ Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében. Utána fia, Ámón követte a trónon.

Ámón, Júda királya^(B)

²¹ Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. ²² Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Mindazokat a bálványokat imádta és áldozott azoknak, amelyeket apja készített. ²³ De nem alázta meg magát az Örökkévaló előtt, mint ahogyan apja tette, hanem egyre több és több bűnt követett el. ²⁴ Végül a királyi udvarban összeesküvést szőttek ellene, és a saját házában meggyilkolták. ²⁵ Júda lakosai azonban megölték azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek, és a király fiát, Jósiást emelték trónra.

Jósiás, Júda királya^(C)

34 Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. ² Azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.

³ Uralkodásának nyolcadik évében, amikor még fiatal volt, kezdte keresni Dávidnak, ősének Istenét, és az ő akaratát. Királysága tizenkettedik évében pedig hozzálátott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet az idegen istenektől, az Asera-oszlopoktól, az öntött és faragott bálványszobroktól és az áldozóhalmoktól. ⁴ Leromboltatta a Baálok oltárait, és ezt személyesen ellenőrizte és végignézte. Elpusztította az idegen istenek tiszteletére emelt magas tömjénező oltárokat és Asera-oszlopokat. A faragott és öntött bálvány-szobrokat összetörette, és azoknak porát rászórta azoknak a sírjaira, akik ezeknek a bálványoknak áldoztak.

⁵ Az idegen istenek oltárain megégette azoknak a papoknak csontjait, akik ezeket az isteneket szolgálták. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. ⁶ Hasonlóképpen járt el Manassé, Efraim és Simeon törzsi területén, a városokban és a körülöttük lévő területeken, egészen Naftáli határáig: ⁷ lerombolta az idegen istenek oltárait, az Asera-oszlopokat, összetörte a bálványszobrokat, elpusztította az idegen isteneknek emelt tömjénező oltárokat egész Izráel területén, azután visszatért Jeruzsálembe.

⁸ Uralkodásának tizennyolcadik évében, miután Jósiás megtisztította a földet és az Örökkévaló házát, megbízta Sáfánt, Acaljáhú fiát, azután Maaszéjáhút, a város kormányzóját, azután Jóáhot, Jóáház fiát, a krónikást, hogy javítsák ki az Örökkévalónak, Istenüknek a házát. ⁹ Ezek hárman elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten háza számára gyűjtött pénzadományokat. Ezt a kapuk őrzésével megbízott léviták gyűjtötték össze Manasséból, Efraimból és azoktól, akik egész Izráel területén megmaradtak, meg egész Júda és Benjámin területéről és Jeruzsálemből.

^10-11 Ebből a pénzből fizették az Örökkévaló háza helyreállítását vezető felügyelőket, akik viszont ebből fogadták fel a mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ők végezték a helyreállítás munkáját, és vásárolták meg a szükséges anyagokat: a faragott köveket és faanyagot a gerendákhoz és a belső burkoláshoz. Erre azért volt szükség, mert az előző júdai királyok nem fordítottak gondot a Templom karbantartására. ^12-13 A mesteremberek hűségesen végezték a munkájukat. A felügyelők a következő léviták voltak: Merári családjából Jahat és Óbadjáhú, a kehátiak közül Zekarjá és Mesullám. A hangszeres dicséretet végző léviták a teherhordókat és a többi munkásokat irányították. A léviták közül kerültek ki az írnokok, felügyelők és kapuőrök is.

Megtalálják a Törvény Könyvét

¹⁴ Amikor kihozták az Örökkévaló házából az összegyűlt pénzadományokat, Hilkijjá főpap rábukkant egy könyvtekercsre. Az Örökkévaló Törvényének Könyve volt az, amelyet Mózes írt le. ¹⁵ Akkor Hilkijjá szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét az Örökkévaló házában!” — és átadta neki a könyvtekercset. ¹⁶ Sáfán elvitte a Könyvet Jósiás királyhoz, és jelentette neki: „Szolgáid szorgalmasan végzik a munkát, amelyet rájuk bíztál. ¹⁷ Kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a felügyelőknek adták, akik ebből fizetik a munkásokat.”

¹⁸ Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak. ¹⁹ Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.^{[d] 20} Azután ezt parancsolta Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának és Abdónnak, Mika fiának és Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: ²¹ „Menjetek és kérdezzétek meg az Örökkévalót értem és mindazokért, akik még megmaradtak Izráelben és Júdában! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Nagy haraggal sújtott ránk az Örökkévaló, mert őseink nem engedelmeskedtek az Örökkévaló igéjének, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”

²² Akkor Hilkijjá és társai, akiket a király elküldött, felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. Sallum Tokhat fia, ez pedig Haszrá fia volt. Haszrá a király ruháira viselt gondot. Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, ami történt.

²³ Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! ²⁴ Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és annak lakosaira! Mindazokat az átkokat rájuk hozom, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt felolvastak. ²⁵ Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, mivel kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat rázúdítom erre a helyre — és nem lesz, aki eloltsa!

²⁶ De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: ²⁷ Mivel a szíved megindult, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és annak lakói ellen mondott; és mivel megaláztad magad előttem, és megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem — meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. ²⁸ Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre és annak lakóira hozok.«” Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.

²⁹ Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit. ³⁰ Majd a király vezetésével felmentek az Örökkévaló házába Júda férfiai, Jeruzsálem lakosai, a papok és a léviták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.

³¹ Azután a király a helyére állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogják követni, megtartják parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. ³² A király mindazokkal elfogadtatta ezt a szövetséget, akik jelen voltak Júdából és Benjáminból. Jeruzsálem lakói is Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.

³³ Jósiás király elpusztított Izráel népének területéről minden utálatos bálványt, és országában mindenkit arra kötelezett, hogy Istenüket, az Örökkévalót tiszteljék és szolgálják. Amíg ő élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle.