The Daily Audio Bible
Today's audio is from the ESV. Switch to the ESV to read along with the audio.
Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
4 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon!
2 Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának!
3 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában.
4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik.
5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak.
6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki.
7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket.
8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa.
9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése.
10 A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején.
11 Szabad folyást engedett haragjának az Úr, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is.
12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin.
13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne.
14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az öltözetüket.
15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük -, félre, félre az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt mondták: Nem maradhattok tovább itt!
16 Maga az Úr szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást.
18 Még a lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég!
19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20 Az Úr fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között.
21 Örülj, örvendezz, Edóm népe, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.
22 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem visznek többé fogságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az Úr, és leleplezi vétkeidet.
Könyörgés irgalomért
5 Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.
5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.
13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.
16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,
18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
Figyeljünk a Jézustól hallottakra!
2 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.
2 Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését,
3 akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra,
4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Jézus szenvedésen át jutott a dicsőségbe
5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,
8 mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,
12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged."
13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."
14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt;
15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel.
17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.
Ének Isten irgalmáról
103 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
23 Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society