Beginning
A gonosz emberek vétkei
24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Bildád harmadik beszéde: Isten előtt senki sem igaz
25 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Isten hatalma rettegést kelt, békességet szerez a magasságban.
3 Nincs száma csapatainak; kire ne ragyogna világossága?
4 Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól született?
5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek.
6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a hernyó?
Jób nyolcadik válasza: Dicsőíti Isten hatalmát
26 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
7 Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11 Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
12 Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.
13 Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.
14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?
Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát
27 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,
3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,
4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.
6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.
7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?
9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?
10 Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
A gonoszok sorsa rosszra fordul
11 Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.
12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.
15 Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.
16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:
17 készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.
18 Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.
19 A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.
20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.
21 Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.
22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.
23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
Az ember kiaknázza a természet kincseit
28 Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák.
2 A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják.
3 Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket.
4 Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak.
5 A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna.
6 A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben.
7 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg.
8 Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta.
9 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja.
10 A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme.
11 Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van.
A bölcsességet nem lehet megvásárolni
12 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye?
13 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén.
14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen!
15 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni.
16 Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral.
17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, aranyékszerekért sem cserélhető.
18 Korall és kristály nem is említhető, a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél.
19 Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni.
Egyedül Isten ad bölcsességet
20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye?
21 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva.
22 A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel.
23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét.
24 Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt.
25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét,
26 megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját:
27 akkor megtekintette és számbavette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet.
28 Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society