Beginning
17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár
18 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12 Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek
19 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni?
3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem.
7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény.
8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított.
9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.
10 Kitépte reménységemet, mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem.
11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem.
12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek.
15 A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok kelni, kicsúfolnak.
19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt meg.
Jób hisz abban, hogy megváltója él
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem!
22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel?
23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.
28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró.
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society