Beginning

Jézus kiküldi hetvenkét tanítványát^(A)

10 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.

² Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

³ Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴ Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.

⁵ Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!

⁶ Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.

⁷ Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

⁸ Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

⁹ Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.

¹⁰ Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:

¹¹ Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.

¹² Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak."

¹³ "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

¹⁴ De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.

¹⁵ Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!"

¹⁶ "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."

A hetvenkét tanítvány visszatérése

¹⁷ Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!"

¹⁸ Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.

¹⁹ Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.

²⁰ De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."

Jézus hálaadása^(B)

²¹ Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.

²² Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."

²³ Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.

²⁴ Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."

Az irgalmas samaritánus

²⁵ Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

²⁶ Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"

²⁷ Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."

²⁸ Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."

²⁹ Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?"

³⁰ Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

³¹ Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.

³² Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.

³³ Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta;

³⁴ odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.

³⁵ Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.

³⁶ Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?"

³⁷ Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Mária és Márta

³⁸ Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

³⁹ Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.

⁴⁰ Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"

⁴¹ Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

⁴² pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."

Jézus imádkozni tanít^(C)

11 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait."

² Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

³ A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

⁴ És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe."

⁵ Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

⁶ mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;

⁷ - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!

⁸ Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."

⁹ "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

¹⁰ Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.

¹¹ Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle,

¹² vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?

¹³ Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Jézust Belzebub szövetségesének mondják^(D)

¹⁴ Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott.

¹⁵ Néhányan közülük azonban így szóltak: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."

¹⁶ Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle.

¹⁷ Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.

¹⁸ Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.

¹⁹ De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.

²⁰ Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

²¹ Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona.

²² De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.

²³ Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."

²⁴ "Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.

²⁵ Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja.

²⁶ Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél."

²⁷ Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!"

²⁸ Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

Jónás jele^(E)

²⁹ Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.

³⁰ Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.

³¹ Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál.

³² A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál."

A lámpás és a szem^(F)

³³ "Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.

³⁴ A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.

³⁵ Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

³⁶ Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."

Jézus beszéde a farizeusok és a törvénytudók ellen^(G)

³⁷ Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett.

³⁸ A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.

³⁹ Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.

⁴⁰ Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?

⁴¹ Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."

⁴² "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!

⁴³ Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!

⁴⁴ Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!

⁴⁵ Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: "Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz."

⁴⁶ De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat.

⁴⁷ Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket.

⁴⁸ Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.

⁴⁹ Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek,

⁵⁰ hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,

⁵¹ Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.

⁵² Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."

Az írástudók és a farizeusok támadása

⁵³ Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt,

⁵⁴ és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.