Beginning
Hamis próféták ítélete
13 Így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak; mondd meg azoknak, akik a maguk gondolatait prófétálják: Halljátok meg az Úr igéjét!
3 Így szól az én Uram, az Úr: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak!
4 Olyanokká lettek prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok közt!
5 Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az Úr napján.
6 Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy "így szól az Úr", pedig az Úr nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat!
7 Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy "így szól az Úr", pedig én nem is beszéltem!
8 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! - így szól az én Uram, az Úr.
9 Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok.
10 Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal,
11 ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki,
12 akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?
13 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban.
14 Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
15 Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói:
16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! - így szól az én Uram, az Úr.
17 Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük!
18 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok érdekében.
19 Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra.
20 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra.
21 Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem lesz az többé vadászzsákmány a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
22 Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaz embernek, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy nem tér meg a rossz útról, és nem marad életben,
23 ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgattok tovább, mert kiszabadítom kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
A bálványimádók nem kaphatnak kijelentést
14 Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem.
2 Akkor így szólt hozzám az Úr igéje:
3 Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Engedjem, hogy ezek kérdezgessenek engem?
4 Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Ha valaki Izráel házából úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, annak én, az Úr, fogok válaszolni a sok bálvány miatt.
5 Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért.
6 Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra!
7 Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az Úr, fogok válaszolni.
8 Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
9 Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az Úr, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből.
10 A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért,
11 hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek - így szól az én Uram, az Úr.
Jeruzsálem nem kerülheti el az ítéletet
12 Majd így szólt hozzám az Úr igéje:
13 Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
14 akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én Uram, az Úr.
15 Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt,
16 és ott volna az a három férfi, életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne!
17 Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot,
18 és az a három férfi ott volna, életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg!
19 Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
20 és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg igazságukkal.
21 De így szól az én Uram, az Úr: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
22 mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam.
23 Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele - így szól az én Uram, az Úr.
A haszontalan szőlőtőke példázata
15 Így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül?
3 Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá?
4 Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire?
5 Hiszen, amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha a tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami?
6 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait.
7 Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ellenük fordítom arcomat.
8 Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak - így szól az én Uram, az Úr.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society