Beginning
37 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?
38 Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is?
39 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?
40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!
41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:
42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.
43 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.
44 Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között.
46 Ránk tátotta száját minden ellenségünk.
47 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.
48 Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt.
49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,
50 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.
51 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.
54 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem!
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.
56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!
57 Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!
58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.
59 Láttad, Uram, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat!
60 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.
61 Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.
62 Támadóim szája egész nap engem rágalmaz.
63 Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak.
64 Fizess meg nekik, Uram, azért, amit kezükkel tettek!
65 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!
66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
4 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon!
2 Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának!
3 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában.
4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik.
5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak.
6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki.
7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket.
8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa.
9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése.
10 A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején.
11 Szabad folyást engedett haragjának az Úr, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is.
12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin.
13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne.
14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az öltözetüket.
15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük -, félre, félre az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt mondták: Nem maradhattok tovább itt!
16 Maga az Úr szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást.
18 Még a lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég!
19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20 Az Úr fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között.
21 Örülj, örvendezz, Edóm népe, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.
22 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem visznek többé fogságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az Úr, és leleplezi vétkeidet.
Könyörgés irgalomért
5 Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.
5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.
13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.
16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,
18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society