Beginning
Segítségkérés a rágalmazókkal szemben
140 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
5 Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
7 Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
8 Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
9 Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
13 Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
Imádság kísértés idején
141 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
Elhagyatott ember könyörgése
142 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz.
3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
Könyörgés szabadításért
143 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)
7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!
10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!
Imádság háborús időben
144 Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!
A teremtett világ dicséri az URat
145 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.
13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.
15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.
16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.
17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.
18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.
19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.
20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.
21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society