Beginning
Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
32 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.
4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5 De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.
6 Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.
9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.
12 Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember.
14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15 Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.
19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.
20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem.
22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.
Isten megbocsát a megtérőknek
33 Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre!
2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.
5 Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:
9 Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
10 Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,
11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.
12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál.
13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?
14 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele.
15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,
16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.
17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől.
18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
19 Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.
20 Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.
21 Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.
22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.
23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét,
24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!
25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.
26 Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak.
27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,
30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
32 Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
33 Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.
Elíhú második beszéde: Nem igazságtalan az Isten
34 Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta:
2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok!
3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt.
4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó.
5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól.
6 Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő.
7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,
8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár!
9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben.
10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság.
11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett.
12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.
13 Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot?
14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét,
15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.
16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre!
17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast,
18 őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök,
19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?!
20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által.
21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését.
22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők.
23 Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje.
24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre,
25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja:
27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival.
28 Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását.
29 Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember?
30 Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet.
31 Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!?
32 Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé.
33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni?
34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:
35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg.
36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok!
37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society