Beginning
Jób visszagondol régi boldogságára
29 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;
6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.
7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.
10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.
12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.
13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.
15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.
19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.
20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.
21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.
23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.
24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.
25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.
Jóbtól elfordultak az emberek
30 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Jób Istentől kér segítséget
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
31 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
5 Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,
6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
7 Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.
11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.
12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.
13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?
16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,
19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
25 ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.
31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet,
34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm.
36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society