Beginning
Jób csak Istentől várhat segítséget
5 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,
9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől.
14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,
23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.
24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Jób első válasza: Ártatlanul vádolják
6 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!
3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?
6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?
12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15 Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,
16 amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.
17 De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19 Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.
20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.
21 Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.
22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,
23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26 Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27 Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!
28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
29 Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?
Jób újabb panasza
7 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!
2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,
3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.
4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.
5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad.
6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el.
7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót.
8 A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok.
9 Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.
10 Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé.
11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.
12 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem?
13 Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem,
14 akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem.
15 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.
16 Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!
17 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?
18 Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.
19 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni?
20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok?
21 Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society