Beginning
Szanhérib asszír király Jeruzsálem ellen támad
32 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat.
2 Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet készül megtámadni,
3 tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt.
4 Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön át folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet, ha ideérnek?
5 Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót Dávid városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is.
6 A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk:
7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele.
8 Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől.
Szanhérib meghódolásra szólítja föl Ezékiást
9 Ezek után Szanhérib asszír király, aki még Lákisnál volt egész haderejével, ezzel az üzenettel küldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben levő összes júdaiakhoz:
10 Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni?
11 Félrevezet benneteket Ezékiás; éhséggel és szomjúsággal ölet meg, amikor ezt mondja: Megment minket Istenünk, az Úr az asszír király markából!
12 De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás; Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok!
13 Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon meg tudták-e menteni kezemből ezekben az országokban a népek istenei országukat?
14 Melyik volt az az isten ezek között a népek között, amelyeket kiirtottak elődeim, aki meg tudta volna menteni népét a kezemből? Talán a ti Istenetek meg tud menteni benneteket a kezemből?!
15 Ne engedjétek hát, hogy Ezékiás így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak az istene sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti Istenetek sem ment meg benneteket a kezemből!
16 Még többet is beszéltek szolgái az Úristen ellen és szolgája, Ezékiás ellen.
17 Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az Urat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a többi országokban a népek istenei nem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a kezemből.
18 És nagy hangon kiáltoztak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem népének, hogy félelmet és zavart keltsenek bennük, és így foglalják el a várost.
19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek emberkéz csinálta isteneiről.
Az Úr megszabadítja Jeruzsálemet
20 Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé.
21 Az Úr pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. És egyszer, amikor bement istene házába, ott saját fiai ejtették el fegyverrel.
22 Így szabadította meg az Úr Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír király kezéből és minden ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől.
23 És sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot az Úrnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt.
Ezékiás halála
24 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az Úrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele,
25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet.
26 Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az Úr haragja Ezékiás idejében.
27 Ezékiás igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak;
28 továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak, és aklokat a nyájaknak.
29 Városokat is épített, és sok juhnyája és szarvasmarhája volt, mert az Isten igen nagy vagyont adott neki.
30 Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le. Ezékiásnak minden tette sikeres volt.
31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében.
32 Ezékiás egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában, meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben.
33 Azután Ezékiás pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága. Utána fia, Manassé lett a király.
Manassé bálványozása és büntetése(A)
33 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.
3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat állított a Baaloknak, bálványoszlopokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat.
4 Építtetett ilyen oltárokat az Úr házában is, amelyről pedig ezt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.
5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének, az Úr háza mindkét udvarában.
6 A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm-völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az Úr, bosszantva őt.
7 Azt a bálványszobrot, amit készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebbe a templomba, Jeruzsálembe helyezem nevemet örökre, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül.
8 És nem kell többé kivándorolnia Izráelnek arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit Mózes által parancsoltam nekik az egész törvényben, a rendelkezésekben és végzésekben.
9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított az Úr Izráel fiai elől.
10 Szólt ugyan az Úr Manasséhoz és népéhez, de nem figyeltek rá.
11 Ezért az Úr ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba.
12 Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt.
13 És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és visszavitte országába, Jeruzsálembe. Így tudta meg Manassé, hogy az Úr az Isten.
Manassé megtérése és halála
14 Ezek után külső várfalat épített Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra a völgyben a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden megerősített városba csapatparancsnokokat helyezett.
15 Eltávolította az Úr házából az idegen isteneket és a bálványokat; továbbá minden oltárt, amelyet az Úr házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre.
16 Az Úr oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, az Urat tisztelje.
17 A nép ugyan még tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, az Úrnak.
18 Manassé egyéb dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel Istenének, az Úrnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a történetében.
19 Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat épített, bálványoszlopokat és szobrokat állított fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben.
20 És pihenni tért Manassé őseihez, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.
Ámón rövid uralkodása(B)
21 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben.
22 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan tett apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett, és azokat tisztelte.
23 Nem alázta meg magát az Úr előtt, ahogyan apja, Manassé megalázta magát, sőt egyre több vétket követett el ez az Ámón.
24 De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában.
25 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.
Jósiás király vallási reformja(C)
34 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, ősének, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3 Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól.
4 Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik.
5 Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
6 Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül
7 leromboltatta az oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe.
8 Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, az Úrnak a házát.
9 Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házába begyűlt pénzt, amelyet összegyűjtöttek az ajtót őrző léviták a Manasséból és Efraimból valóktól, az Izráelben megmaradtaktól, továbbá a Júdából és Benjáminból valóktól és Jeruzsálem lakóitól.
10 És átadták az Úr házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták a munkásoknak, akik az Úr házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot.
11 Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat.
12 Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig
13 a teherhordók élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. Léviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.
A törvénykönyv megtalálása(D)
14 Amikor kihozták az Úr házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az Úr adott Mózes által.
15 Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak.
16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak.
17 Összeszedték az Úr házában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak.
18 És jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak.
19 Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.
20 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának, Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének:
21 Menjetek, és kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám, meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve! Mert az Úr nagy haragja áradt ránk azért, hogy elődeink nem tartották meg az Úr igéjét, és nem azt tették, ami ebben a könyvben meg van írva.
22 Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallúmnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott, és beszéltek vele.
23 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
24 Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának.
25 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki.
26 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja Izráel Istene, az Úr, azokról az igékről, amelyeket hallottál:
27 Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! - így szól az Úr.
28 Őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak.
A szövetség megújítása a törvénykönyv alapján(E)
29 A király összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.
30 Azután fölment az Úr házába a király, meg Júda összes polgára és Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak.
31 Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben.
32 Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el.
33 Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, az Úrnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az Úrtól.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society