Beginning
A szövetségláda mellé rendelt léviták
15 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje.
2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy hordozzák, és állandóan gondozzák az Úr ládáját.
3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.
4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:
5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úriélt és százhúsz atyjafiát,
6 Merári fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz atyjafiát,
7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc atyjafiát,
8 Elicáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz atyjafiát,
9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Eliélt és nyolcvan atyjafiát,
10 Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét atyjafiát.
11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úriélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Eliélt és Ammínádábot,
12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára.
13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem megfelelő módon törekedtünk bánni vele.
14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját.
15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az Úr beszéde szerint.
A szövetségláda mellé rendelt énekesek
16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.
17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát, továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát.
18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút, Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket.
19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg.
20 Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat,
21 Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú citerákat kezelték.
22 Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá.
23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál,
24 Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
A ládát Jeruzsálembe viszik(A)
25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.
26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak.
27 Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt.
28 Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.
29 Amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette.
A szövetségládát elhelyezik a sátorban
16 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt.
4 Rendelt az Úr ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az Urat.
5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott.
6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az Urat.
Dávid hálaadó éneke(B)
8 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat.
11 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.
14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései,
15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára,
16 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül:
18 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül.
19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények.
20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek!
25 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.
27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
28 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!
32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van.
33 Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
36 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak!
A szövetségláda állandó őrei
37 Ott hagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete!
42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét.
Dávid templomot akar építeni(C)
17 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségládája pedig sátorlapok alatt.
2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!
3 De még azon az éjszakán történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:
4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,
5 hiszen attól fogva, hogy felhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.
6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem építettetek nekem cédrus-házat?
Az Úr ígérete Dávidnak és házának
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.
8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,
10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az Úr.
11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.
12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.
13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,
14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.
15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Dávid imádsága
16 Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem.
18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!
19 Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd.
20 Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.
21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból?
22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél.
23 Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted.
24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.
25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.
26 Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society