Beginning
Jéhú pártütése
9 Elizeus próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba!
2 Ha odaérkezel, keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába!
3 Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj!
4 El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba.
5 Amikor odaérkezett, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok!
6 Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: Fölkentelek téged az Úr népének, Izráelnek a királyává!
7 Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az Úr minden szolgájának a véréért.
8 Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját.
9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Ahijjá fiának a házát.
10 Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
11 Amikor Jéhú kiment urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegő embert.
12 De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává!
13 Akkor mindnyájan sietve fogták ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és kiáltották: Jéhú a király!
14 Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben.
15 De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Jezréelbe!
Jórám és Ahazjá meggyilkolása
16 Ekkor Jéhú harci kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot.
17 A Jezréel tornyában álló őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk!
18 A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza.
19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém!
20 Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt.
21 Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele.
22 Jórám meglátva Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?!
23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
24 Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján.
25 Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a jezréeli Nábótnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla az Úr:
26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak a vérét, így szól az Úr, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az Úr! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az Úr szava szerint!
Jezábel bűnhődése
27 Amikor Ahazjá, Júda királya ezt látta, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr hágójánál, Jibleám mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.
28 Szolgái elvitték harci kocsiján Jeruzsálembe, és eltemették sírjába ősei mellé, Dávid városában.
29 Ahazjá Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Júda királya.
30 Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon.
31 Amikor Jéhú bement a kapun, Jezábel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?!
32 Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor kitekintett két-három udvari ember.
33 Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták.
34 Jéhú pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt!
35 De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kezefejét.
36 Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Az Úr igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon.
37 És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel.
Jéhú megöleti Aháb fiait és párthíveit
10 Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a tartalommal:
2 Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt.
3 Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért!
4 De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?!
5 Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz!
6 Erre egy második levelet is írt nekik, ezzel a tartalommal: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek el hozzám Jezréelbe holnap ilyenkor! A királyfiak ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket.
7 Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Jéhúnak Jezréelbe.
8 Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a kapu bejáratánál két rakásba!
9 Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg őt, de ki vágta le mindezeket?
10 Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre az Úr igéjéből, amit kijelentett az Úr Aháb házáról! Az Úr véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Illés által.
11 Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni.
12 Majd elindult, és elment Samáriába. Éppen Bét-Éked-Háróimnál járt az úton,
13 amikor találkozott Jéhú Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait.
14 Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.
Jéhú és Jehónádáb megölik a Baal-papokat
15 Onnan továbbmenve összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte tőle: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Jehónádáb így felelt: Igen! Ha igen - mondta Jéhú -, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára.
16 Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért. És magával vitte a harci kocsiján.
17 Miután megérkezett Samáriába, levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, az Úr igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek.
18 Akkor összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé a Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni.
19 Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be a Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Jéhú azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa a Baal tisztelőit.
20 Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt.
21 Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt.
22 Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat.
23 Majd bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek az Úr tisztelői közül. Csak a Baal tisztelői lehetnek itt!
24 Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Jéhú pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért.
25 Amikor elvégezték az égőáldozat előkészítését, ezt parancsolta Jéhú a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe.
26 Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették.
27 Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.
28 Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből.
29 De nem tágított Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.
30 Az Úr ezt mondta Jéhúnak: Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért utódaid negyedízig ülnek Izráel trónján.
31 Jéhú azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel az Úrnak, Izráel Istenének a törvénye szerint éljen. Nem tágított Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.
Hazáél győzelme Izráelen
32 Abban az időben kezdte az Úr megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén:
33 a Jordántól napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a rúbenieket és a Manassé-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt.
34 Jéhú egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.
35 Pihenni tért Jéhú őseihez, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóáház lett a király.
36 Az az idő, amíg Jéhú Samáriában Izráel királya volt: huszonnyolc esztendő.
Ataljá királynő Júdában(A)
11 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi család minden ivadékát.
2 De Jóseba, Jórám király lánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg.
3 Nála volt elrejtve hat évig az Úr házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
4 A hetedik évben Jójádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök századparancsnokait, és bevitte őket magával az Úr házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket az Úr házában, majd megmutatta nekik a királyfit.
5 Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon őrségen.
6 Egyharmad rész a Szúr-kapuban, egyharmad rész pedig a testőrök mögötti kapuban legyen. Így álljatok őrségen a palota körül, a szokásnak megfelelően!
7 Az a két szakaszotok is, amely a nyugalom napján az őrséget átadja, maradjon szolgálatban az Úr házánál, a király mellett.
8 Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy!
9 A századparancsnokok mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a nyugalom napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a nyugalom napján a szolgálatból kilépnek, és bementek Jójádá főpaphoz.
10 A főpap pedig odaadta a századparancsnokoknak Dávid király lándzsáit és pajzsait, amelyek az Úr házában voltak.
11 A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt.
12 Akkor Jójádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték őt. Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!
Ataljá meggyilkolása
13 Meghallotta Ataljá a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé az Úr házába.
14 Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen, amint szokás, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés!
15 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg Atalját.
16 De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak, és megölték ott.
17 Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között arra nézve, hogy az Úr népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is.
18 Az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az Úr házába.
19 Majd maga mellé vette a századparancsnokokat, a palotaőrséget, a testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába, ő pedig a királyi trónra ült.
20 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel a királyi palotában.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society