Beginning
Visszatekintés Izráel pusztai vándorlására
1 Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között.
2 Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír hegyén át.
3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy elbeszélte Mózes Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edrei mellett.
5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
6 Az Úr, a mi Istenünk, így beszélt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig laktatok már e mellett a hegy mellett.
7 Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyére, meg az azzal szomszédos területekre, a síkságra, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.
8 Íme, én elétek tártam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.
9 Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok.
10 Istenetek, az Úr, megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
11 Szaporítson is meg benneteket az Úr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
12 Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket?
13 Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket.
14 Ti feleltetek, és azt mondtátok nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni!
15 Fogtam tehát törzseitek főembereit, a bölcs és tapasztalt embereket, és elöljáróitokká tettem őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és felügyelőkké minden törzsben.
16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga.
17 Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt.
18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell.
19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába.
20 Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyéhez, amelyet Istenünk, az Úr, nekünk fog adni.
21 Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és ne rettegj!
22 Akkor hozzám jöttetek mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kikémleljék az országot, és hozzanak nekünk hírt, hogy melyik úton kell felvonulunk,hogy milyenek azok a városok, amelyekbe be kell vonulnunk.
23 Jónak láttam ezt, és kiválasztottam tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
24 Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték azt.
25 Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az Úr.
26 Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak a parancsa ellen.
27 Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az Úr; azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket.
28 Hova is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott.
29 Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük!
30 Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette veletek, szemetek láttára.
31 A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre.
32 Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az Úrban,
33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben, nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett.
34 Amikor az Úr meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ilyen esküt tett:
35 Senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy odaadom.
36 Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mivel ő hűséges maradt az Úrhoz.
37 Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda.
38 Józsué, Nún fia, aki melletted áll, ő megy majd be oda. Őt erősítsd, mert ő fogja szétosztani az örökséget Izráelnek.
39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba.
40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!
41 De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen. Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az Úr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre.
42 Az Úr azonban ezt mondta nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek harcolni, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől!
43 Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az Úr parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre.
44 De kivonultak ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták tenni, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
45 Akkor visszatértetek, és sírtatok az Úr színe előtt, de az Úr nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.
46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.
Izráel kikerüli Edóm, Móáb és Ammón országát
2 Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan meghagyta nekem az Úr, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.
2 Majd ezt mondta nekem az Úr:
3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!
4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok!
5 Ne harcoljatok ellenük, mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam a Széír-hegységet.
6 Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük.
7 Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az Úr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az Úr, és nem szűkölködtél semmiben.
8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb pusztája felé.
9 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam.
10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.
11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket.
12 Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az Úr adott neki birtokul.
13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered-patakon.
14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr.
15 Bizony az Úr keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig.
16 Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül,
17 így szólt hozzám az Úr:
18 Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán.
19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt.
20 Ez is a refáiak földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket.
21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákok, de az Úr kipusztította őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek,
22 ugyanúgy, ahogyan a Széírben lakó Ézsau fiaival tette az Úr: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is.
23 Az avviak falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.
24 Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút ellene!
25 Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.
Szíhón legyőzése
26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel:
27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni.
29 Ugyanígy jártak el Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar nekünk adni.
30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is.
31 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és országát, fogj hozzá tehát országának a birtokbavételéhez!
32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.
33 Istenünk, az Úr azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt.
34 Elfoglaltuk abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit.
35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára került.
36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni. Valamennyit nekünk adta Istenünk, az Úr.
37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society