Book of Common Prayer
A dicső király bevonulása
24 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.
6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.
9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)
Isten hatalma a zivatarban
29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
2 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
3 Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.
4 Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.
5 Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.
6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.
7 Az Úr hangjára lángok törnek elő.
8 Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.
9 Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.
10 Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.
11 Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.
A Teremtő és az ember
8 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Sóvárgás a templom után
84 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.
2 Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!
3 Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
4 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
5 Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
6 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
7 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
9 URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!
Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
38 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
18 Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!
19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?
20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?
21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!
22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?
23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.
24 Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?
25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,
26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,
27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?
28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?
29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?
30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?
32 Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?
33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?
35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,
38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?
A Teremtő dicsősége az állatvilág életében
39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,
40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
A nagy Babilon bukásának kihirdetése
18 Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet.
2 És ezt kiáltotta erős hangon: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett.
3 Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői".
4 Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket;
5 mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6 Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen;
7 amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha.
8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt".
21 "Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
23 Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.
25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.
26 Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society