Book of Common Prayer
49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.
50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.
51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől.
52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam!
53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.
54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok.
55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet.
56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.
57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.
58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint!
59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.
60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.
61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről.
62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.
63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat.
64 URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!
65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam!
66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.
67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.
70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.
Az élet rejtélyei
49 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,
3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.
6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,
7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.
12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.
13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)
15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.
16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)
17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.
18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.
19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,
20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.
21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
Az emberek romlottsága(A)
53 A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye.
2 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
4 Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
5 Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak,
6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.
7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Oltár az Ébál-hegyen
30 Ekkor oltárt épített Józsué az Úrnak, Izráel Istenének az Ébál-hegyen,
31 ahogyan megparancsolta Mózes, az Úr szolgája Izráel fiainak, és ahogyan meg is van írva Mózes törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem nyúltak vassal. Égőáldozatokat áldoztak azon az Úrnak, és békeáldozatokat vágtak.
32 És felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását; Izráel fiai előtt írta fel.
33 Az egész Izráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, az Úr szövetségládáját vivő lévita papokkal szemben, mind a jövevények, mind a született izráeliek, fele a Garizim hegye irányában, fele pedig az Ébál hegye irányában, ahogyan Mózes, az Úr szolgája megparancsolta, hogy így áldják meg Izráel népét első ízben.
34 Azután fölolvasta Józsué a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben.
35 Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek.
Isten országa nem evés és ivás
13 Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.
14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az.
15 Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.
16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek.
17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm;
18 mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.
19 Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.
20 Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt.
21 Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.
22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.
23 Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.
Jézus a nagytanács előtt(A)
57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.
58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.
59 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák,
60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,
61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni."
62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"
63 Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!"
64 Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin."
65 A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.
66 Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!"
67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,
68 és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society