Book of Common Prayer
Isten igazán ítél
5 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Imádság halálfélelemben
6 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
3 Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!
4 Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?
5 Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
Isten az elnyomottak reménysége
10 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.
4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Hit a szabadító Istenben
11 A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
3 Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
4 Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.
5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!
7 Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
A léviták városai
35 Azután így beszélt az Úr Mózeshez Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokukba kerülő örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak.
3 Lakjanak ezekben a városokban, a legelőket pedig használják marhájuknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak.
A menedékvárosok
9 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,
11 válasszatok ki olyan városokat, amelyek menedékvárosok legyenek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.
12 Legyenek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre.
13 Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul.
14 Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén, és ezek menedékvárosok legyenek.
15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek, meg a köztük lakó zselléreknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit.
30 Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez.
31 Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnös, hanem halállal kell lakolnia.
32 Ha valaki menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen, és a saját földjén lakhasson.
33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta.
34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.
A választottakat semmi sem szakíthatja el Isten szeretetétől
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
33 Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít.
34 Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?
35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."
37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.
38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak,
39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
13 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni." (
14 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.")
15 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál."
16 "Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü.
17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
18 Ezt is mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.
19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van.
21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik.
22 Aki pedig az égre esküszik, az az Isten királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül."
23 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.
24 Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek."
25 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel.
26 Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society