Book of Common Prayer
A dicső király bevonulása
24 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.
6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.
9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)
Isten hatalma a zivatarban
29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
2 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
3 Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.
4 Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.
5 Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.
6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.
7 Az Úr hangjára lángok törnek elő.
8 Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.
9 Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.
10 Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.
11 Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.
A Teremtő és az ember
8 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
Sóvárgás a templom után
84 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.
2 Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!
3 Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
4 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
5 Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
6 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
7 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
9 URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!
A gazdagság és a tekintély mulandó
6 Láttam, hogy van egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen:
2 Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog.
3 Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki.
4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét sötétség takarja.
5 Még a napot sem pillantotta meg, nem tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak.
6 Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki.
7 Az ember egyre a szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül.
8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud forgolódni az életben?
9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
10 Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll.
11 Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek?
12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt?
9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.
10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.
13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!"
14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant."
15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."
16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Kornéliusz követei Péternél
17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,
18 és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak.
19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged:
20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!"
21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?"
22 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz."
23 Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.
Péter Kornéliusz házában
23 Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.
32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
Az igazi kincs(A)
33 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.
34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
Intés vigyázásra(B)
35 "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.
36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.
37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.
38 És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
39 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.
40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society