Book of Common Prayer
Könyörgés győzelemért
20 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!
3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!
4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)
5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!
7 Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.
8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.
9 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk.
10 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
Hálaadás a királyért
21 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)
4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.
6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
8 Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,
13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
14 Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
A Messiás pap és király
110 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.
4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján.
6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét.
7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Hálaadás és fogadalom
116 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.
4 De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!
5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.
6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.
7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!
8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,
9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.
10 Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!
11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!
12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?
13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem.
14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.
15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.
16 Ó, URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset.
17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.
18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,
19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!
Dicsérje az URat minden nép
117 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!
Mózes vizet fakaszt a sziklából
17 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek.
2 A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat?
3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!
4 Ekkor segítségért kiáltott Mózes az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!
5 De az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!
6 Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.
7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?
Izráel legyőzi Amálékot
8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.
9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.
10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.
11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.
12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.
13 Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.
14 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!
15 Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az Úr az én hadijelvényem".
16 És így szólt: Mivel kezet emelt az Úr trónusára, harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre.
Isten kegyelmének jó sáfárai
7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.
8 Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.
9 Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.
10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai:
11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Boldogság Krisztusért szenvedni
12 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.
13 Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.
15 Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.
16 Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.
17 Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?
18 És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös?
19 Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.
Jézus közeli visszatérését ígéri
16 "Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem."
17 A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?"
18 Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél."
19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem?
20 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22 Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:
23 és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit."
Jézus az imádság meghallgatását ígéri
23 "Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek,
27 hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek."
29 Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz.
30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."
31 Jézus így válaszolt: "Most hiszitek?
32 De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society