Book of Common Prayer
A reménység nem szégyenít meg
31 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!
7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.
8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.
9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.
10 Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.
11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.
12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.
14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.
15 De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!
16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!
17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!
18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!
19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!
23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.
24 Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!
Könyörgés oltalomért
35 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!
2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!
3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!
4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!
5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az Úr angyala szórja szét őket!
6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket!
7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.
8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!
9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának.
10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.
11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.
13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.
14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.
15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.
16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.
17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!
18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.
19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.
21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!
22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!
23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!
25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!
26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!
27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.
28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.
10 Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.
11 De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?!
12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!
13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!
14 Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni.
15 Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek.
16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette.
17 Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!
Mózes visszatér Egyiptomba
18 Ekkor visszament Mózes Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békességgel!
19 Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged.
20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes.
21 Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet,
22 de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam.
23 Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem! Ha te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24 Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr, és meg akarta ölni.
25 De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy!
26 Akkor békét hagyott neki az Úr. Cippóra pedig ezt mondta: Véren szerzett vőlegény vagy, mert körül vagy metélve.
27 Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt.
28 Mózes elmondta Áronnak az Úr minden igéjét, amellyel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyekre nézve parancsot adott neki.
29 Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiai közül az összes véneket.
30 Áron elmondta mindazt, amiről az Úr beszélt Mózessel, aki bemutatta a jeleket a nép előtt.
31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak.
Nyelveken való szólás és prófétálás
14 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.
2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.
3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.
5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.
6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban?
7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak?
8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?
9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen.
11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem.
12 Ezért ti is, mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja.
13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni.
14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom.
15 Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.
16 Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz?
17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle.
18 Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,
19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(A)
30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki,
31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.
32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
A kisgyermek példája(B)
33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?"
34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb?
35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája."
36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik:
37 "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
Az ismeretlen ördögűző(C)
38 János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket."
39 Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem,
40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.
41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society