Book of Common Prayer
Az ÚR ítélni fog
97 Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!
2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.
3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt.
4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.
5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.
6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.
7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.
8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó, URam!
9 Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.
10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.
11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!
A szent Isten
99 Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!
2 Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek.
3 Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő!
4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot.
5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő!
6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik.
7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést.
8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket.
9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!
Adjunk hálát alkotónknak!
100 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!
2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Isten ítélete igazságot teremt
94 URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3 URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
7 Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14 Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám.
18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
22 De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.
Buzdítás Isten dicséretére
95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!
Jákób halála
29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba.
30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul.
31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.
32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.
33 Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.
Jákób holttestét Hebrónba szállítják
50 József apja arcára borult, siratta, és csókolgatta.
2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.
3 Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.
4 Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak:
5 Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kánaán földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek.
6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged!
7 El is ment József, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei,
8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén.
9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az.
10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József.
11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak.
12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogyan megparancsolta nekik:
13 elvitték a fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól.
14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére.
A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése
17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni,
21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
Négyezer ember megvendégelése(A)
8 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
2 "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött."
4 Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?"
5 Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét."
6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society