Book of Common Prayer
A menny és a föld dicsérje az URat!
148 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
Sion népének diadaléneke
149 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!
2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!
3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!
4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.
5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.
6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.
7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.
8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.
9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!
Minden lélek dicsérje az URat!
150 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!
A pusztai vándorlás csodái
114 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2 Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.
3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
Istené a dicsőség, nem a bálványoké
115 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!
A kevélység büntetése
6 Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza!
2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál?
3 Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok!
4 Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!
5 Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.
6 Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.
7 Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.
8 Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül.
9 Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.
10 Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét!
11 Mert ha az Úr parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké.
12 Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.
13 Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot!
14 Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az Úr, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig.
5 Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is.
6 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen,
7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival,
8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.
9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától,
10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
11 Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével,
12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
Keresztelő János születése
57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."
61 Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."
62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.
64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Zakariás éneke
67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68 "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society