Book of Common Prayer
A helyes királyi uralkodás
101 Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam!
2 Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.
3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk!
4 A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.
5 Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg.
6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem.
7 Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.
8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.
Panasz rosszakarók miatt
109 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!
9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el!
15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam!
21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam!
28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
121 Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak!
122 Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!
123 Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.
124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!
125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!
126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet!
127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.
128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.
129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.
130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.
131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.
132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.
133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.
134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.
135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!
136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.
137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid.
138 Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.
139 Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.
140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.
141 Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.
142 Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.
143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.
144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!
Az új Jeruzsálem
9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét".
10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá.
11 Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz,
12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13 keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu.
14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát:
16 a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd;
20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(A)
22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,
23 megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.
Jézus megfizeti a templomadót
24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?"
25 "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?"
26 Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.
27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society