Book of Common Prayer
A történelem tanítása
78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:
9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
12 Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.
15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
19 Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
21 Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
23 Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
24 Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
25 Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
30 De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
31 Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
32 Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.
33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
34 Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
35 Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
36 De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
37 Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott.
61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
26 Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el.
27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből.
28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.
29 Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek.
30 Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket.
31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.
32 Most azért, Istenünk, te nagy, erős és félelmes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig!
33 Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk.
34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket.
35 És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.
36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.
37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.
9 "Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét.
10 Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet.
11 A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé:
12 az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket,
13 a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket.
14 A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol.
15 Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak,
16 és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság!
17 És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol,
18 és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz?
19 És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult!
20 Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet".
A kánaáni asszony(A)
21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.
22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!"
23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik."
24 De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz."
25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!"
26 Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
27 Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak."
28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society