Book of Common Prayer
Kesergés szenvedés idején
69 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé.
2 Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!
3 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.
4 Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.
5 Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.
6 Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.
7 Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!
8 Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat.
9 Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.
10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált.
12 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.
13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái.
14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!
15 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!
16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája!
17 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!
18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg!
19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!
20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.
21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!
26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!
30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!
31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.
32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.
33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!
34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog.
36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,
37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.
HARMADIK KÖNYV
A kételkedő ember megnyugvása
73 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
27 Áldott az Úr, őseink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy fölékesítse az Úr házát Jeruzsálemben.
28 Kiterjesztette rám a királynak, tanácsosainak és a király minden hős vezető emberének a szeretetét. Én pedig megerősödtem, mert Istenemnek, az Úrnak a hatalma volt velem, és családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem.
21 Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak.
22 Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.
23 Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.
A templomra gyűjtött adományok
24 Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt, Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat.
25 Megmértem előttük az Istenünk házának ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott.
26 Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat,
27 továbbá ezer dárik értékű húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany.
28 Majd ezt mondtam nekik: Ti az Úrnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az Úrnak adott önkéntes ajándék.
29 Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt, meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az Úr háza kamráiban!
30 Ekkor átvették a papok és léviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe Istenünk házába.
31 Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől.
32 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három napig pihentünk.
33 A negyedik napon azután megmérték az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Fineás fia, és mellettük volt Józábád, Jésúa fia, meg Nóadjá, Binnúj fia, léviták.
34 Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt.
35 Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének: tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul az Úrnak.
36 És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát.
A győztesek éneke az üvegtenger mellett
15 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja.
2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival,
3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:
4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid".
Hét angyal hét aranypohárral
5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben,
6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül.
7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.
8 A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
Ötezer ember megvendégelése(A)
13 Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból.
14 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
15 Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak."
16 Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!"
17 Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk."
18 Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!"
19 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
21 Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society