Book of Common Prayer
33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
34 a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
36 Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
37 Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
41 De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
42 Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
43 Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!
Reggeli ének háborús időben(A)
108 Dávid zsoltáréneke.
2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
4 Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom.
11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba?
12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
Isten dicsőítése
33 Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.
2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!
3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!
4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.
6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.
8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,
9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.
11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.
13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.
14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.
17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.
18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.
19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.
21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!
21 Ezt az igét jelentette ki róla az Úr: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya!
22 Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére!
23 Követeiddel gyaláztad az Urat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam utolsó tanyájára, legsűrűbb erdejébe is.
24 Kutat ástam, és ittam másoknak a vizét; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.
25 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok.
26 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent.
27 Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz, és ahogyan tombolsz velem szemben!
28 Mivel tombolsz velem szemben, és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél!
29 Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét.
30 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.
31 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Jeruzsálem megszabadul
32 Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene.
33 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól az Úr.
34 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért.
35 Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.
36 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.
A pusztai vándorlás intő példája
10 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át,
2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.
5 De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
6 Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.
7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani."
8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren.
9 Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.
10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal.
11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
12 Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Jézus követése(A)
18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra.
19 Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy."
20 Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat."
22 De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!"
Jézus lecsendesíti a tengert(B)
23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.
24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.
25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!"
26 De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.
27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society