Book of Common Prayer
Hálaadás a templomban
118 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete!
3 Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete!
4 Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete!
5 Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem.
6 Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?
7 Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.
8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.
9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
10 Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük!
11 Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük!
12 Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük!
13 Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem.
14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.
15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!
16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!
18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.
Bevonulás a templomba
19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!
20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.
21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.
22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
25 Ó, URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét!
26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.
27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!
28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!
29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
A teremtett világ dicséri az URat
145 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.
13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.
15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.
16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.
17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.
18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.
19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.
20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.
21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!
Ahitófel és Húsaj tanácsa
17 Azután ezt mondta Ahitófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel.
2 Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg.
3 Az egész népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz.
4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek.
5 De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van neki.
6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, ezt mondta neki Absolon: Ahitófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg!
7 Húsaj ezt mondta Absolonnak: Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel.
8 Majd ezt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet.
9 Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet,
10 akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is.
11 Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük.
12 Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki.
13 Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, húzzon köteleket egész Izráel a város köré, és rántsuk le azt a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon meg ott.
14 Erre azt mondta Absolon és minden izráeli férfi: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert az Úr rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitófel jó tanácsa, és így veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.
Dávid megtudja Absolon tervét
15 Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahitófel Absolonnak és Izráel véneinek, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam.
16 Most tehát sietve küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép.
17 Jónátán és Ahimaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány, az hordta nekik a hírt, ők pedig elmentek és hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni, hogy meg ne lássák őket.
18 Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten sietve eltávoztak, és bementek egy bahúrimi ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút, oda ereszkedtek le.
19 Az asszony pedig fogott egy terítőt, letakarta vele a kút száját, és gabonát öntött rá, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni.
20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái, és megkérdezték, hogy hol van Ahimaac és Jónátán, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket, de mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe.
21 Miután eltávoztak, ezek kijöttek a kútból, elmentek, és hírt vittek Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel!
22 Elindult azért Dávid egész népével együtt, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Jordánon.
23 Amikor látta Ahitófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába.
Ábrahám a hit példája
6 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el."
7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.
8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe."
9 Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni."
11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni".
12 A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa".
13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -,
14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.
30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."
Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás
31 "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.
32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
34 Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.
35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el.
37 De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,
38 és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek.
39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,
42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.
44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society