Book of Common Prayer
Imádság nyomorúság idején
102 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.
2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.
18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.
20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.
24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
ÖTÖDIK KÖNYV
Hálaadó ének nagy ünnepen
107 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.
4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
13 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
16 mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
17 Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
18 Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
19 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
20 Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
21 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
22 mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
23 Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
24 Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
25 Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
26 Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.
27 Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
28 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
30 Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
Új teremtés
17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.
18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.
20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.
21 Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket.
22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.
23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ivadékaival együtt.
24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.
25 A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az Úr.
A presbiterekről
17 A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.
18 Mert azt mondja az Írás: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", és "Méltó a munkás a maga bérére".
19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak "két vagy három tanú szavára".
20 Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.
A gyülekezet vezetése részrehajlás nélkül
21 Kérve kérlek, Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.
22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!
23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is.
24 Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; másokat viszont követnek.
25 Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.
A nagy parancsolat(A)
28 Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?"
29 Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr,
30 és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.
31 A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat."
32 Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;
33 és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál."
34 Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society