Book of Common Prayer
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
25 Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!
26 Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!
27 Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!
28 Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!
29 Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel!
30 Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom.
31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm!
32 Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.
33 Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!
34 Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.
35 Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.
36 Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!
37 Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!
38 Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid!
40 Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.
41 Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod,
42 hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.
43 Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok.
44 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.
45 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.
46 Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.
47 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket.
48 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.
Ézsaiás elhívatása
6 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.
2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.
3 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!
4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!
6 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.
8 Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!
9 Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.
11 Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik.
12 Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.
13 Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban:
2 kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a gyülekezet hitéért, emlékeztetés az Úr eljövetelére
3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban,
4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.
5 Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is.
6 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen,
7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival,
8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.
9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától,
10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
11 Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével,
12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
53 Ezután mindenki hazament.
Jézus és a házasságtörő asszony
8 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket.
3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították,
4 és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték.
5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?"
6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre.
7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ."
8 És lehajolva tovább írt a földre.
9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?"
11 Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society