Book of Common Prayer
Az ÚR örökké uralkodik
93 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.
5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!
Az ÚR az egész föld királya(A)
96 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!
3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!
10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.
11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind
13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Isten megsegíti övéit
34 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
16 Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
17 Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.
21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23 Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
Nyelveken való szólás és prófétálás
14 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.
2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.
3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.
5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.
6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban?
7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak?
8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni?
9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen.
11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem.
12 Ezért ti is, mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja.
A szőlőmunkások
20 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.
5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!
8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?
14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society