Book of Common Prayer
Az igaz istentisztelet
50 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.
3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.
4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.
5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!
6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!
8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.
10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.
11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.
12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?
14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!
18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.
19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.
20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.
21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!
23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Könyörgés oltalomért
59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!
5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
Isten megaláz, de fel is magasztal
60 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele
2 abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.
3 Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!
4 Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.
5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.
6 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)
7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!
11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?
12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.
Isten dicsőítése
33 Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.
2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!
3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!
4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.
6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.
8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,
9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.
11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.
13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.
14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.
17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.
18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.
19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.
21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!
A sárkány levettetése a mennyből
7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt,
8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben.
9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.
10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.
11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.
12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van".
A sárkány harca a földön
13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte;
14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve.
15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral.
16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából.
17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele,
Az írástudók és a farizeusok támadása
53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt,
54 és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
Bátorítás vallástételre(A)
12 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
2 Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
3 Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.
4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.
5 Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek."
6 "Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.
7 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
8 "Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.
9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg."
11 "Amikor a zsinagógákba a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,
12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society