Book of Common Prayer
Könyörgés győzelemért
20 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!
3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!
4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)
5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!
7 Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.
8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.
9 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk.
10 Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
Hálaadás a királyért
21 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)
4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.
6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
8 Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,
13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
14 Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
A Messiás pap és király
110 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.
4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján.
6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét.
7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Hálaadás és fogadalom
116 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.
4 De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!
5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.
6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.
7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!
8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,
9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.
10 Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!
11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!
12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?
13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem.
14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.
15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.
16 Ó, URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset.
17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.
18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,
19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!
Dicsérje az URat minden nép
117 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!
17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe.
18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.
19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.
20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot."
21 Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.
22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik."
23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján.
24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.
25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról,
26 amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg!
27 Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Pál kétévi fogsága Rómában
29 (Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.)
30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték.
31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.
A megszállott fiú meggyógyítása(A)
37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.
38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.
39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.
40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták."
41 Ekkor Jézus így szólt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!"
42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.
43 Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(B)
43 Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
44 "Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!"
45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.
A kisgyermek példája(C)
46 Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb.
47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította;
48 majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy."
Az ismeretlen ördögűző(D)
49 Ekkor megszólalt János: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt."
50 Jézus azonban ezt mondta neki: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society